Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

5. szám - A magyar ev. iskolák története a reformációtól napjainkig különös tekintettel a középiskolákra. Lic. E Ö.-töl

Németországban a reformáció hazájában, mennyivel inkább Magyarországban, hol a legjobb esetben 1540-re tehető az uj protestáns szellemű iskola megalapítása. Az egyházközségek szervezkedésével s a zsinatok intézkedésével az iskolák is egymásután keletkeztek. A második fejezetben az evangélikus iskolák megszületéséről van szó, különösen a zsinatok iskolaügyi határozatairól. A reformáció nem teremtette meg a magyar iskolát. Iskolatörténeti jelentősége azonban abban áll, hogy a róm. kath. iskolák egyrészét elhódítja, uj iskolákat állit és valamennyit fokozatos élettevékenységre sarkalja. Az iskolák nagy számmal keletkeztek. Rezik szerint 106 gimnázium és 61 falusi iskola volt. Az ellenreformáció idejében nagy részük elpusztult. De e nélkül is sok megszűnt volna, mert már ebben az időben is észrevehető, hogy őseink inkább sokat alapítanak, semhogy a meglévők rnegerősitésére törekedtek volna. A kánonok, a zsinati és egyetemes közgyűlések határozatai elárulják, hogy milyen fontosnak tartották az iskolák ügyét. Ismerteti az 1590. murányi, 1595. árvamegyei, 1596. kishonti cikkeket. A göinöri és nógrádi esperesség szabályai is foglalkoznak az iskolával. A zsolnai, szepesváraljai, rózsahegyi zsinatok után a pesti zsinat negyedik része szól az iskolák igazgatásáról. Mig a 17-ik beli kánonokban a tanító alá van rendelve a lelkésznek, addig a pesti zsinat kimondta, hogy az iskolamesterek az egyházban a lelkészek munkatársai lévén, azokat szükség esetén imák és szent beszédek tartásában is helyettesithetik. A kerületi rendeletek után végül 1892-93 pesti zsinat a IV rész 187—1238 pontjaiban foglalkozik az iskolaüggyel. A legújabb korban evangélikus egyházunk különösen a népoktatásra, a vallástanitásra és a theológiai tanügyre fektet nagy súlyt. A következő fejezet az evangélikus iskolák külső történetét tárgyalja három korszak szerint 1530-1671 ; 1671-1777; 1777— napjainkig. A 17-ik század volt az evangélikus iskolák fénykora. A század vége felé azonban megkezdődik az elnyomatás. 1681-ben sok iskolát szüntettek meg, mert a vallásgyakorlatot az artikuláris helyekre korlátozták. 1723 óta a kir. helytartótanács a fegyvertelen üldözés rendszeres műhelye szinte gyöngítette a protestáns intézeteket. 1731-ben a Carolina resolutio csak a grammatikáig terjedhető alsóbb iskolák fentartását engedte meg. Megtiltották a városoknak, hogy protestáns iskolákat segélyezzenek. A szupplikáció, a legáció bármelyik nemét sem engedték meg. Nemcsak az anyagi forrásokat dugaszolták el, hanem a lefokozással az evangélikus iskolák szellemi elszegényedését akarták elérni. Lehetetlenné tették a külföldi egyetemek látogatását. A felvilágosodás gondolata jut érvényre a racio educationisben, hogy a közoktatás politikum. A 64. § emlékezik meg a nem róm. kath. iskolákról. A protestánsok ugyan nem fogadták el a Rátiót, azonban igyekeznek hozzá alkalmazkodni. Sőt már az előtt igyekeztek a protestáns iskolák helyt engedni a korszerű áramlatoknak. Ï. Ferenc alatt visszatért a reakció, melynek gyümölcse a második Rátió educationis, a mi az elsőnek a megrövidítése és jellemző