Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

5. szám - A magyar racionalizmus. Lic. Fizély Ödöntől

— 138 — beszédében négy nevezetes kérdést tesz vizsgálódás tárgyává:

1 Hogy állunk hitcikkeinkkel, szimbolikus könyveinkkel, erkölcsiségünkkel, egyházi alkotmányunkkal. Az első kérdésnél arra inti fiatal lelkésztársait, hogy különböztessék meg a theológiát a vallástól, azt sohase vigyék fel a szószékre, ne feledjék, hogy a templomi tanításnak nem az a célja, hogy tudós, hanem kegyes embereket neveljen. A második kérdésben szimbolikus könyveinkről azt mondja, hogy azok nem hitünk és cselekedeteink zsinórmértéke, hanem az idő, tehát a szükség szüleményei. Beismeri, hogy a reformáció korszakában nagy szükség volt rájuk, olyanok voltak, mint megannyi erődök, megannyi lobogók a csatában, ma sem szükségtelenek, de csak annyiban kötelezők, amennyiben a szent írással megegyeznek. Ugyancsak a szimbólumokra nézve mondta a Kálvin ünnepélyen : Az idővel, a világosodás terjedésével változik a gondolkodás és ha Krisztus és az apostolok visszatérnének, más alakban, más rendszerben tanítanák a vallás igazságait.Fáy Óramutatója, Péterfi röpirata, Bodola felfogása jellemzően mutatják, hogy az uj szellem, a racionalizmus milyen hatalmas volt ugy a laikusoknál, mint a theológusoknál. Az óramutatónak hatása különösen a dogmák szabadelvű megítélésében vehető észre. „Még a legorthodoxabb theologus sem meri többé védelmezni a symbolumokat, mindenki bele van nyugodva a dogmai reformokba, vagy legföljebb titokban morgott az ellenvélemény. Hetényi, Haubner, Könyves Tóth Mihály, /, Péterfi stb. mind csak erről irnak, ez a dogmai újítás vonul át a Prot. Egyh. és Isk. Lap egész évfolyamán." 3 Végeredményben az uniói törekvés is a racionalizmus gyümölcse. Ahol egyes dogmák nem okoznak áthidalhatatlan nehézségeket, ott ez a mozgalom egészen természetes. Különösen a testvér protestáns egyházakban. Az 1840—50. években annyi törekvést látunk ebben az irányban. Kezdve Székács József és Török Pál eljárásánál, kik felváltva az evangélikus és református templomban prédikáltak és urvacsorát osztottak egész az evangéliumi zsinat ábrándjáig, mely a két egyház egyesítésére kimondaná a szankciót. A nagy szellemi fellendülés, mely irodalomban, tudományban, egyházban s általában az egész kulturéletben volt látható, hirtelen lehanyatlott a nemzet élet-halál küzdelmében : a szabadságharcban. A szabadságharc leveretése nem csak a nemzeti gondolkodásban okozott változást, hanem vallásilag is megrendítette a kedélyeket. Sokan az egész szerencsétlenségért a racionalistákat tették felelőssé, az egyháziatlanságért egyenesen őket vádolták. Hogy a buzgóság oda van, hogy a nép bibliai hite megrendült, valláserkölcsisége megapadt, annak az oka a liberális eszmék 1 Prot, theol. könytár IX. kötet. Nagy papok életrajza 264. 1. » U. o. 265. 1. * Rácz Kálmán: Fáy András mint protestáns. Prot. Szemle V. évi. 1803. 164. 1.