Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

1. szám - Zsidó apokalyptica Juhász Lászlótól

ség és Szent Lélek által való öröm. (Róm. 14

u

>). A kegyesek angyali lényekké lesznek s fény sugárzik róluk s fény s világosság az életük. Az érzéki felfogásról tanúskodik még az a hit is, hogy a kegyesek ruházata fényes, szép ruhába s korona illetik meg őket. Lassanként azonban a fényes ruházat csak képileges kifejezés lesz a kegyesek dicső s magasztos megjelenése jut kifejezésére. Nem alakult ki egységes képzet az istentelenek jövendő sorsáról sem. Annyi bizonyos, hogy állapotuk megmásíthatatlan s befejezett. Visszatérés, bűnbánat, könyörgés ott nem lehet. Váltakozik a nézet a gonoszok teljes megsemmisítése, illetve örökös kínzása közt. Tulajdonképen csak az igazak támadnak föl, a gonoszok pedig maradnak a seolben, a sötétségben, hol elényészés, tüzkin, szenvedés várakozik reájok. Lelki gyötrelemről, kinról azonban úgyszólván nincs szó. íme tehát, mig a régi izraelita felfogás szerint Izrael népe uralomra jut ellenségei felett, addig apokalypticus felfogás szerint a kegyesek összessége az, mely Istennel közösségbe jut s ebből a közösségből száműzve a bűn s a sötétség s a gonoszok a elűzetnek, illetve megsemmisíttetnek. Mindezen apokalypticus képzetek a legbensőbb összeköttetésben vannak a világ megújulásával. Uj ég és uj föld áll elő (V. öe. Ésiás 65

1

7 ; 66

2

2), miután későbbi képzetek szerint tűz által a régi megsemmisült. A megujult világban laknak s élnek aztán a kegyesek tiszta fényben s világosságban. Ám az uj világban az ég és föld határvonalai eltűnnek s az ég és föld egybe olvadnak, viszont a világmegujulás supernaturalisticus gondolatába földi, érzéki vonásokat is elegyétenek. Az ősrégi idők fogalmai áttétetnek az uj idők eschatologicus képébe. A kegyes lakóhelye a paradicsom lesz. A csodálatos kertről, a boldogok lakóhelyéről tud az ó-testamentum is. (Gen. 13

1

0 ; Ésiás 51

3; Ex. 36

M ; Jóel 2

a ; Ezék. 28

l

2 kk.). E helyet a paradicsomot Énóch egyrészről az ég legszélső végére képzeli, (39

3 ; 60

2

3), majd az égbe helyezi (II. Énóch 8—9). V. öe. 2 kor. 12

3. — Ez a mennyei paradicsom leszáll a földre s Jeruzsálem, a Sion s a szent föld lesz paradicsommá. V. öe. Ésiás 11-ik részt. Amivel kapcsolatban gyakran előfordul azon nézet, hogy a paradicsomi állapotok visszatérnek. Az apokalyptica kombinálja e képzeteket a mennyei Jeruzsálem gondolatával, melyet többé-kevésbé érzéki módon fest le s ez a mennyei város száll az idők végén alá a földre. A gonoszok és istentelenek helyét illetőleg, amennyiben ezek sorsa a megsemmisülés, helyük a seol a feltámadásig, melyben csak az igazak vesznek részt, a gonoszok pedig a megsemmisülésre visszamaradnak. Amennyiben pedig a gonoszok sorsa az örökös kin, különbség tétetik a hades és seol, illetve pokol közt. Amott maradnak a feltámadásig, a pokolba jutnak azután, hol számukra a tüz kinja vár. A poklot is elsőben földi helynek gondolták. A Hinnom völgye Jeruzsálem mellett a pokol, hol az Izraeliták Molochnak áldoztak. Aztán a Véevva képzete merült föl, inkább túlvilági