Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

1. szám - Zsidó apokalyptica Juhász Lászlótól

— 14 — értelemben. II. Énóch az üdv és kárhozat präexistens helyeit a 3-ik égben szemléli. Luk. lô^-jg-ban aföldi vonások eltűnnek, illetve ugy látszik, hogy nem a földi Hinnom völgyéről van szó Önkénytelenül merül föl ezek után a kérdés : hát a messiás alakja az uj apokalypticus környezetben hol foglalja el helyét s milyen? Az ó-izraelita felfogás Dávid házából várta a messiás királyt, aki legyőzi Izrael ellenségeit, tehát aki nemzeti hős s Dávid trónjai uralkodva hatalmas, dicső országot fog alapítani. Az apokalypticában azon jélenség tárul elénk, hogy vagy eltűnik a messiás alakja, mert az Izrael ellenségei ellen való küzdelem s végső győzelem az apokalypticában világitéletté vált s ez az itélet pedig egyedül Istent illeti, vagy pedig az apokalyptica phantasticus előadási módjának megfelelöleg, transcendens, supernaturalis vonásokkal jelenik meg, nem is földi, hanem égi lénynek jelenik meg s a csodálatos, feltűnő vonás rajta az uralkodó s az utolsó ítéletnél is megtalálja helyét, mint az isteni aktus végrehajtó organuma ; neve is : emberfia ; emberi alakú égi lény. Dán. 7

1

3-ban az emberfia kifejezést symbolicus értelemben véve a magasságos ég szentei népére r vonatkozólag, nem találjuk a messiás alakját Dánielen kivül még Énóch alapiratában (a hetek visiójában s az intelmi részben) s az Assumptio Mosisban, mert ezeknél a világitéletnek Isten által való végrehajtása az irányadó. Különösen azonban Énóch képbeszédeiben s IV. Esdrásban fordul elő a messiás-emberfia. Első tekintetre is látszik, hogy itt nem a népies messiás alakkal van dolgunk, hanem az apokalyptica természetének megfelelöleg emberi alakú égi lénynyel. Kétségtelen azonban az is, hogy régi és uj képzetek keresztezik egymást. Ahol őt az apokalyptica a visszatérő paradicsommal kapcsolatban emliti, ott ő a békesség fejedelme, a paradicsomi király, a paradicsomi boldogság hozója. Ugyazon vonásokkal rajzolva, mint már Ésiás 9

4 kk.-ben ; 111 kk.-ben. Király ő, aki a gonosz háborúnak az egész földön véget vet (Sib. III. 6

5

2 kk.) Alatta megszűnik az öldöklés s harci tombolás. De már a paradicsomi királylyal kapcsolatban nem a nemzeti váradalmak jutnak kifejezésre, hanem az egész föld megújulásáról van szó. Tehát kiszélesedett látkörrel, váradalmakkal van dolgunk. A paradicsomi király eljövetelét ősidők nagy alakjainak visszatérése jelzi. Azon nagy dicső alakok, kik az ősidőktől fogva a paradicsomban időztek vagy előbb, mint előfutárok, vagy a Messiással egyidőben jönnek el. S ennek a Messiásnak a lakása már nem is a földön, hanem a lelkek urának a szárnyai alatt az égben (paradicsomban) van. Énóch 39

7. Ez a messiás alak egyrészről präexistens, ki kivolt választva s elrejtve a világ teremtése előtt Énóch 48

6 v. öe. 62

6. Joggal jegyzi meg Fiebig (Der Menschenssohn, S. 122), hogy itt a reális präexistensiáról van szó, s hogy a zsidó öntudatra nézve nincs különbség az úgynevezett ideálás, illetve a név práexistentiájára, s a reális praexistentiára nézve. (Ellenben lásd. Dalman: Die Worte Jesu 107, 135). (Folytatása következik.)