Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

4. szám - Aktuális kérdések

— 115 szépet vagyis a logikai, etikai és esztétikai értékét állítja oda mint önértékeket, azaz olyan értékeknek, melyeket érték illet meg minden tekintet nélkül az értékelő alanyokra. E helyütt csak az esztétikai értékkel van dolgunk, de valamennyire áll, hogy mélyen belenyúlnak a metafizika birodalmába.

1 A lét abszolút érték, mely az emberi világban részértékek formájában megnyilvánul, ezek az önértékek, melyek a vallásos értékkel együtt szerves egészet alkotnak. Az abszolút érték az az egységes gyökér, melyen az emberi sikon széjjel vált önértékek összetalálkoznak. Az abszolút értéknek pedig, a mely egyben abszolút tudat, igazi tartalma a szeretet. Az értékeknek eddigi metafizikai megvilágításában nyomon követtük Volkeltet, bár a vallásos érték meghatározását és felfogását nem osztjuk. Ránk nézve a lényeges az, hogy az értékek maguktól elvezetnek a metafizikához és egy abszolút érték felvételéhez, melyben a többi egyenlő rangú érték (a szép, igaz és jó, mert a „szentséges" nézetünk szerint más beszámítás alá esik) alapja rejlik. De abból az is következik, hogy az erkölcsi, logikai és esztétikai értékek megalkotásához is van köze az isteni szellemnek. Az erkölcsi, tudós és művészi lángelmék tevékenységében, felfedezésében és teremtésében van egy plus, mely csak az isteni behatások segítségével fejthető meg, amiben az egyszerű emberek józan felfogása mindig hitt is, de filozófus elmék is hangoztatják. A történelem nagy alkotásai azok előtt, akik létrehozták, sohasem tetszettek saját véges személyök tényeinek, hanem mint felsőbb sugallások. Az effektus állapotában, a szellemi erők óriási megfeszülése és forrongása közben törtek azok elő, oly mámorból, melyet nem a külső ingerektől eredt.

2 Igy tehát ihlet, inspiráció, intuíció, ekstázis stb. csakugyan rokon állapotok, illetőleg egyazon állapot más-más mozzanatát fejezik ki : az egyik az isteni, a másik az emberi oldalra helyezi a súlyt, az egyik az emocionális, a másik a megismerő mozzanatra. Lényegileg azonban abban látom a vallásos és az esztétikai élmény, illetőleg a művészi teremtés közti különbséget, hogy abban magát az abszolút értéket, ebben pedig (és ide tartozik egy uj igazság felfedezése vagy a közönséges mértéket felülmúló nagy erkölcsi cselekedet) részértéket élünk meg. De mindezekkel az élményekkel gazdagszik a transcendens világról való ismeretünk és erősbödik az intelligibilis világ a sensibilis világ rovására. Az olyan visszaesések, amilyen ez a világháború, nem változtat azon a tényen, hogy mégis csak ezen uj szellemibb világ felé haladunk. A nagy vallásos erkölcsi lángelmék, művészek, tudósok megalkotják számunkra az értéket, mi rajtok, általuk megéljük újra miáltal részesei leszünk az abszolút szellemi életnek. Hadd fejezzük be Euckennel, mint aki ennek az 1 Volkelt: System der Ästhetik. München 1914. III. 451 s. k. 2 G. Glogau : Abriss der philos. Grundwissenschaften II. Breslau 1888. 51 lap. 8*