Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

4. szám - Aktuális kérdések

— 116 — önálló szellemi világnak egyik leghivatottabb prófétája : „Mit dem Teilleben an jenem Leben gewinnen wir ein inneres Verhältnis zur Welt und werden aus engern Sonderkreise in ein Alleben versetzt, wir wissen uns von einer Innenwelt angehörig und von des Ganzen getragen." Csak vázlat, amit nyujtottunk, de talán csak lesz még alkalmunk a kérdések tüzetesebb megvilágítására. SzeLényi Ödön. Aktuális kérdések. Az uj Zoványi-ügy. A Protestáns Szemlében végre megjelent Zoványi Jenő jubileumi felolvasása, amely miatt Sebestyén Jenő hadjáratot akart indítani Zoványi ellen s egyes egyházi lapok már a Zoványi ellen indítandó fegyelmi eljárás lehetőségével és szükségességével is foglalkoztak. El volt ugyanis terjedve és makacsul tartotta magát az a híresztelés, hogy Zoványi ujabb Kálvingyalázást követett el s ezenfelül most már nem elégedett meg Jézus feltámadásának a kétségbevonásával, hanem az egész újtestamentumot legendának, illetve mithosznak lenni állította. Zoványi ugyan kategorikusan lecáfolta ezeket a valószínűtlen pletykákat, de a bennük való hit tovább is erősen tartotta magát. A támadók még a szerkesztői ethikával és a kollegialitással is előhozakodtak, ha valaki merészelt velük ellenkező állásponton lenni s inkább a legauthentikusabb félnek, Zoványi cáfolatának volt hajlandó igazat adni. Pedig erre az óvatosságra mindig szükség van. És jó is volt óvatosnak lenni, mert Zoványinak most már a Protestáns Szemlében megjelent előadása nézetünk szerint sem sajtóhadjáratra, sem fegyelmikkel való példálódzásokra jogos okot nem szolgáltat. Ha a nyomtatott szövegnek hihetünk -•— már pedig saját előadásának a meghamisítását Zoványiról nem merjük feltenni — „az evangéliumi protestantizmus egysége a reformáció különböző irányaiban" cimü tanulmányában Zoványi az egyházát, a theológiai tudományt és korunk haladó szellemét komolyan vevő, az igazságot komolyan szerető és kereső férfiú őszinteségével nyilatkozott meg. A protestáns theológiai fejlődésen végigvezető tanulmánynak két kritikus passzusa van. Az egyik, mikor a predesztináció tanról megállapítja, h ogy az végső eredményében tökéletesen egyező természetű a zsidó LS a katholikus exkluzivitással s abban a kegyetlen fogalomban összpontosul, hogy némelyik ember, azaz voltaképen aki azt hiszi, amit Calvinus, öröktől fogva végérvényesen ki van szemelve, visszavonhatatlanul el van rendelve a mennyei üdvösségre, mig minden többi, vagyis aki nem azt hiszi, a túlvilági kárhozatra. A udományos theológia hanyatlását és tespedését a XVI. század legnagyobb dogmatikusának, Kálvinnak a működéséből és hatásából vezeti le. Az ő minden mást leigázó és senkinek semmi jogot nem