Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

4. szám - Vallásos élmény és művészi ihlettség. Szelénvi Ödöntől

- 114 vesszük, nem az Isten egész lénye, tehát sohasem lesz „fogalmunk" róla, hanem csak egyes „benyomásaink" (abban az értelemben, amint azt Otto von der Pfordten meghatározza, hogy a benyomás a gondolkodás előstádiuma, mely a fogalommal szemben szubjektivebb, labilisebb), mert az individiumról, mely keresztül esik a fogalomháló redőin, mely egyetlen, egyszeri és minden egyéb unicumról soha sincs fogalmunk, hanem csak benyomásunk.

1 És hozzá kell tennünk még valamit. A benyomás mindig erős érzelemmel jár olyannyira, hogy ebben a zavaros homályos állapotban kétséges vájjon az intellektuális elem (a benyomás) vagy az érzelem van-e tulysulyban. Azonban az a feltevés, hogy Isten érzékeinkre hat a jelzett módon nagy nehézségekbe ütközik, mert akkor emberi alaknak, emberi érzékkel felruházottnak kell képzelnünk. így helyesebb lesz feltennünk, hogy az isteni szellem közvetlenül érintkezik az emberi lélekkel az érzékek közreműködése nélkül. És a modern transcendentális lélektan határozottan vallja a pszichikainak a phizikaira gyakorolt közvetlen hatását (pl. Maeterlinck). És ha még egy lépéssel tovább akarnánk menni, kimondhatnánk, hogy ez az érintkezés a tudattalan régióban megy végbe, mikor is a mi transcendens énünk vagyis az empirikus énünk mögött rejlő entitás a transcendes Istennel közösségbe jut.

2 És most lássuk az állapot egyes mozzanatait. Az első megfelel a művészi teremtés első fokának : erős emocionális állapot, az érzelmek hullámzása, de uralkodó a várakozás érzelme a bekövetkezendők iránt. A második a lélek és Isten reális nélkülözése, nyomában a boldogság intenzív érzelmével. Még mindig az emóció uralkodik az intellektus rovására, ezért az erős fizológiai kisérő jelenségek. A harmadik szintén párhuzamba állitható a művészi alkotás megfelelő fokozatával : az isteni érintés megszűnésével bekövetkezik a lehiggadás, az emocionális benyomások a gondolkodásba, ismerésbe mennek át, mig végre a negyedik az élmény részére számot igyekszik adni a maga benyomásairól, ami már logikai munka.

3 Természetesnek található, hogy e fokozatok nincsenek meg mindig a maguk teljességében és hogy különböző tartalmúak, de a segítségül hivott esztétikai analógia segítségével a teljes folyamatot ilyennek lehet elképzelnünk. De egy kérdés még elénk mered ? Szabad-e a vallásos élet jelenségeinek a magyarázatában az esztétikai világhoz folyamodni ? Nem viszi-e ez a lépés a vallást az eszteticizmus veszedelmes lejtőjére ? Nézetünk szerint a szép metafizikája az ilyenféle aggályokat eloszlatja. A modern értékelmélet tudvalevőleg az igazat, a jót és 1 Otto von der Pfordten : Das Gefühl und die Pädagogik. Heidelberg 1914. 25 s. k. 2 Szelényi : Az én misztériuma. Népmüvelés (Uj Elet) 1915. 3 Bővebben szerző „A vallási apriori kérdése" c. dolgozatában (Athenaeum 1917.)