Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

4. szám - Vallásos élmény és művészi ihlettség. Szelénvi Ödöntől

- Ill gondolat, előbbi és jelenvaló érzelmek elhalványulása és elhidegülése. 3. Viharos áramlás egyetlen pont felé. 4. A külső és belső összes formáinak az eltűnése. 5. Az összes izmok bénulása sőt gyakran katalepsziája és azért ugyanazon helyzetben való görcsös megmaradás. 6. Az ellentállhatatlan vágy fölemelkedni. 7. Majd egyetlen megrázó érzés, mely a többit magába olvasztja, egyetlen megrázó érzelem, melybe a többi érzelmi erő is átmegy. 8. Cikkázó fénysugarak kiindulása az egyetlen pontról. 9. A teljes önkívület vagy ekstázis. Mantegazza leírása éppenséggel nem hibátlan, de két dolgot még is érdemes kiemelni betőle : 1., a tudat szűkítését, 2., és azt, hogy az ekstázist vagy mondjuk : a vallásos tapasztalatot az érzelmek erős lendülete jellemzi. És most itt az ideje, hogy- a fent emiitett művészi analógiákra hivatkozzunk. A mai esztétikában ugyanis a megélés szintén alapvető fogalomnak tekintendő, melynek két formája a művészi élvezet és a művészi alkotás. Bennünket itt csak ez utóbbi érdekel közelebbről. A megéléssel kapcsolatban előfordul az intuició fogalma is, mely alatt sokszor nemcsak biztos, közvetlen megismerést értenek, hanem amelyet egyenesen a szép sajátos megélésének az elnevezésére foglalnak le. íme, az első érdekes párhuzam vallástan és müvészettan közt, mindkettőben előfordul a közvetlen ismerésmód alkalmazása és mig az intuiciót az esztétika, hasonlókép az ekstázist a vallásos terület számára igyekeznek lefoglalni. Igy pl. Benedetto Croce

1 kijelenti, hogy az emberi megismerésnek két alakja van : intuitív (meglátó) és logikai, vagyis a képzelet és az értelem utján való megismerés és hogy az intuitív megismerés azonos az esztétikai vagy művészi ténnyel, más szóval, hogy a művészet alkotásai az intuitiv megismerés példái. Dr. Schmied Kowarzitö pedig intuició alatt sajátos, az Ítéletekhez hasonló szintetikus élményt ért, mely minden élettevékenységben jelentkezik, de csak a művészetben jut teljes önkifejlődésre. És hogy miért szerepel az intuició oly sűrűn az esztétikai elmélet terén, szépen megfejtette hazánkfia Alexander Bernát egy külföldi filozóf-kongresszüson tartott felolvasásában. Az intuició e szerint nyelv nélküli, egységes, tudattalan gondolkodás, melynek eredménye inspirációnak, csodának tetszik. Ez a vonás tehát a művészi alkotás (ihlettség) állapotát igen közel hozza a vallásos élményhez. A néphit ezt már igen régi időkben megérezte, midőn pl. a költőt ugy fogta fel, mint a kit idegen szellem, isten szállott meg és maguk a művészek is akárhányszor, midőn vallomást tesznek művészi teremtésök mibenlétéről, leírásaikkal a misztikusok élményeire emlékeztetnek. Igy pl. Goethe

3 azt mondja : A költői alkotás senki hatalmában nem áll és felette áll minden földi hata1 B. Croce : Esztétika ford. Kiss Ernő. 3. és 15. lap, 2 Dr. W. Schmied-Kowarzik : Intuition. Leipzig 1910. 34. lap. 3 A következő példákat Dr. D. Behaghel : Bewusstes und Unbewusstes im dichterischen Schaffen c. értekezéséből vettem. Giessen 1906.