Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

4. szám - Vallásos élmény és művészi ihlettség. Szelénvi Ödöntől

— 110 — De még ez az irány is koncedálja, hogy Isten még a keresztyénségben sem tapasztalható meg csupán a názáreti Jézus személyén. Hiszen ép a Jézus kedvéért kell Istennek az Atyának és Szentléleknek közelebb jutnia hozzánk minden világi polgon is, illetőleg a gyülekezetnek a lelket érintő vonatkozásain és azok által. Ez ellentétes felfogást nem ismertetjük tovább, mert főcélunk volt a kétféle vallásos tapasztalat rövid tisztázása és csak annyit jegyzünk meg, hogy ugy a közvetett, mint a közvetlen tapaszialat felvételét jogosultnak tartjuk, de itt csak az utóbbiról lesz szó, mint amely a szűkebb értelemben vett vallásos élmény. Ennek pszichológiai elemzését már a középkori misztikusok is megkisérlették, több fokát különböztették meg és egyben megismerő folyamatnak fogták fel, melyben a választottak uj ismeretekben, belső kinyilatkoztatásokban részesülnek. Ez állapotnak a lényege — ismeretelméleti szempontból — az érzékfelettinek közvetlen szemlélete, melynek neve általában „contemplatio", az ujabb filozófiában pedig az intellektuális szemlélet (pl. Schelling) vagy az intiuició fogalma (pl. Bergson) felel meg. Némelykor a kontemplációval azonos, máskor nálánál magasabb fok az eksztázis. Mint emiitettük a középkori misztikusok a vallásos élményt elemezték, annak eredményeül több fokot különböztettek meg. így pl. szt. viktori Richárd szerint a contemplatio fokai 1. In imaginatione et secundum imaginationem. 2. In imaginatione et secundum rationem. 3. In ratione et secundum imaginationem. 4. In ratione et secundum rationem. 5. Supra rationem non praeter rationem. 6 Supra rationem et praeter rationem.

1 Természetes, hogy az ilyetén felosztás a modern valláspszichológust már nem elégítheti ki, feladatunk tehát a mai pszichológia eszközeivel ehhez a szövevényes állapothoz közelednünk. Már most ismeretes dolog, hogy W. James a maga klasszikusnak mondható müvében (The varieties of religion experience 1908.) mindenek fölött a vallásos tapasztalai sokféleségét konstatálta. Ennek megfelelőleg természetesen más és más azok lefolyásának mikéntje, de annak részletezésével a jeles filozófus nem foglalkozik. Ellenben oda konkludál, hogy minden esetben az élmény lényege a megtérésben keresendő, mely abból áll, hogy addig ketté osztott ész, mely a maga alacsonyságának, viszáságának és nyomorúságának tudatában van, lassú vagy hirtelen módon a vallásos valóságok megragadása által belőle egységhez jut. Bennünket itt azonban ép ennek a processusnak egyes mozzanatai érdekelnek, különben is a megtérés csak tágabb értelemben nevezhető vallásos tapasztalatnak és még leginkább a hirtelen bekövetkező megtérésre illik. Ezért célunkhoz előbbre visz az extázis fogalma, mellyel ujabb időben főleg antropológiai szempontból sokat foglalkoztak. Különösen említendő itt Mantegazza, aki szerint az extázis tipikus lefolyása a következő mozzanatokból áll : 1. Figyelemnek, a tudatnak egyetlen pontjára való koncentrálása. 2. Az összes többi érzet, 1 Domanovszki Endre : A bölcsészet története. III. 159 lap.