Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"

90 Vásárhelyi József. A Compagnie des Pasteurs lassanként kezei közé ragadott minden egyházi hatalmat a Consistoire befolyásának és tekintélyének rovására. — Az 1537-iki hitvallás 1725-től kezdve többé nem volt alkalmazásban.Calvin Catechismusát 1735-től kezdve Osterwaldé helyettesíti, melyet 1787 óta a Vernes-é vált fel, a rationalismus fejlődésének két étape-ját jelölvén. Goltz megjegyzi

1 Osterwald Catechismusáról: „Kétségtelenül nem találjuk benne meg Calvin praedestinatio-tanát; de mindabban, ami az eredendő bűnre, Jézus Krisztus isteni természetére, a bűnös iránti megengesztelődésre és a hitnek Szentlélek általi hatóerejére vonatkozik, az evangélium tanát találjuk a legvilágosabb kifejezési formában". — Ellenben Vernes tanítása a jócselekedetről már hamisítatlanul rationalista: „Kérdés. Miért kell jótetteket véghezvinnünk? — Felelet. Mert a jócselekedetek gyakorlásában tényleges elégtétel van ; mert ezáltal az ember magára vonja az emberek tiszteletét és jóakaratát; mert ez az egyedüli eszköz arra, hogy Istennek tessünk és az üdvöt megnyerjük."

1 Kétségtelen : nagy a változás, mely Calvin egyházát a XVIIIszázadvégi egyháztól elválasztja. Ε változást azonban két szempontból lehet megítélni: pro és contra. A Réveil születésének pillanatához közeledvén, — azok az írók, akik a Réveil-ben azt az eseményt látják, amely a keresztyén egyházat a romlás karjaiból kiragadta és Krisztus romlásnak induló templomát Genfben újra felépítette, — mindazt, ami a Réveil előtt végbement, túlsá-. gosan sötét színekben látják; szerintük mindaz, ami eddig történt, százados sülyedésnél egyébnek nem nevezhető. „Mi állott még Calvin intézményeiből? mit hagytak elpusztulni? Azt hiszszük, nem mondunk sokat, ha azt állítjuk, hogy ha a váz érintetlen is maradt, a vér, az izmok, az élet eltűnt, ha Calvin intézményei még meg is voltak, csupán külső formákká lettek: a tan és a fegyelem, mely egykor erejét és életét alkotta, bizonyára nem volt többé meg benne."

3 —· Az audiatur et altera pars elvénél fogva azonban hallgassuk meg az akkori genfi egyház és papság védelmezőjét is:

4 „Kellene legalább, hogy a jövendő nemzedékek, ahelyett, hogy megbotránkozzanak azon, ami még hiányozhatott apologétikájukból és theologiájukból, elég igazságosak legyenek, hogy a kornak, a helyzetnek, a szükségleteknek, a század követelményeinek megfelelő részt tulajdonítsanak, és legfőképpen, hogy buzgóságukat elismerjék. — Hogyan követelhető, hogy mindeme buzgó emberek megelőzzék korukat tehetségükkel? •— Vájjon hitük száraz, philosophiai socinianismussá vagy scepticismussá fajult-e? Nem tudom, ha igy is volt az egyház néhány szolgájánál. Bizony ebben sem lenne semmi rend1 I. m. p. 97. 2 Id. Goltz i. m. p. 101-2. 3 Goltz, i. m. p. 104. 4 Cellérier: L'Académie de Genéve, 1872. p. 60-65.