Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"
88 Vásárhelyi József. Ami a tan oktatását illeti, az „Institutio religionis christianae" klasszikus művén kivül népies formában Calvin Catechismus-ában találjuk meg. A könyvecske, melyet Calvin „levele az olvasóhoz" vezet be, a confessiót fejti ki részletesen, szólván a hitcikkelyekről, a tízparancsolatról, a miatyánkról és a sakramentumokról. „Az egyháznak mindig különösen figyelmébe ajánltatik, hogy a kis gyermekeket a keresztyén tanban oktassa", mondja Calvin „epistre au lecteur"-je. 1 Constitutio, confessio és catechismus, — a kormányzat, a tan és az oktatás tisz.asága, Istennek, a Szentírásban kifejezett akaratát tolmácsolva: e hármas alapon nyugodott Calvin János ecclesiája. Ε hármas alap hangsúlyozását azért tartjuk szükségesnek, mert belőle látszik, hogy a nagy reformátor mennyire hű fia volt korának, melyben hit nem képzeltetett egyház, hivő hitvallás nélkül, melyben tehát a mi korunk jelszavát— mely majdan a Réveilt lesz megindítandó, — a vallásos individualismust hiá a keressük. Sőt az egyház is csak egyképpen képzeltetett el, — úgy, amint azt a reformáció a római katholicismustól örökölte, t. i. mint államegyház. Az állam fogalma elválaszthatatlanul össze volt kötve az egyház fogalmával; a lelkiismereti szabadságot állami törvények szabályozták. Ilyen alapon — hittudatát mindig világtudatában fejezve ki — fejlődött tovább a genfi protestantizmus. Az állami szervezetű egyház, a theokrdcia fejlődésében követi azt az útat, amelyet a protestantizmus akkoron világszerte megfutott. Következik a protestáns orthodoxia kora, a nagy reformátorokat követő epigonok uralma, milyben az egyház tekintélye a formális előírások és a törvényszerű tekintély jármává sülyedt alá. Ε kiskaliberű korban Genf tekintélye zavartalanú! és megtámadhatatlanúl ragyog; a XVII. századbeli Genf theologusai. Jean Diodati és* Théodore 7ronchin a dortrechti zsinat (1618) orthodoxiájának legkiválóbb képviselői, koruk protestantizmusának, a stagnáló dogmaszerűségnek hű fiai. A vallás fogalma lassankint egyenlő lesz a traditionális nemzeti egyházhoz való ragaszkodás fogalmával. A theologiai skolasztika : Aristoteles és Calvin uralják a kedélyeket. A XVIII. századot a philosophiai gondolkozásnak a merev dogmaiismustól való felszabadulása jellemzi. Egyelőre még csak cartesianismus-nak hívják a gondolat és a speculatio szabadságát és egyelőre Chouet Róbert még ezzel a philosophiával is hajótörést szenved a Consensus helveticus vaskalaposságán, — de már útban van a szellemi reactio a dogmatismus, az orthodoxia, a legalizmub ellen. Természetes, hogy e szellemnek útat kellett találnia Genfhez is. Az új szellemi mozgalom középpontjából, az új philosophia vegykonyhájából: Francziaországból a nantesi edictum visszavonása újra Genfbe kergetett sok kegyes protestáns 1 Johan Calvin: Catéchisme. 1553. Genéve. (Edition Fac-simile 1853. par Emilé Bezoud) p. 2.
