Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

D. Schmidt Károly Jenőtől: A reformáció alapelvei

A reformáció alapelvei. 77 Ök a reformációt, mint az ö koruknak beköszöntését magasztalják, a haladás és felvilágosodás koráét, amelyben azóta állítólag benne vagyunk. Luther, úgy gondolják, noha még sok mindenféle balhiedelme volt is, mindazonáltal e fenséges kornak volt úttörője. Hiszen δ törte meg a pápaságnak és a papságnak hatalmát s vele együtt az egyháznak káros mindenhatóságát. Ők ugyanis a Krisztus egyházában az emberiség ellenségét és elnyomóját látják s. azt a kort, amelyben az egyház mint első hatalom szerepelt, a középkort, a butaság, a hiú ábránd és szolgaság korának bélyegzík. Igy végelemzésben ez a felfogás sem lát többet a reformációban, mint bizonyos fajta forradalmat, — s így Róma ítélete alapjában véve mégis igaz volna. Nem! Sem Róma, sem a szabad szellemek nem tudják, hogy mi voltaképen a reformáció. Mindketten arra szabnak itt Ítéletet ami iránt egyáltalában nincsen érzékük. Ha a reformációnak csak a féktelen szellemek feloldozását köszönjük, akkor voltaképen nem sok jót köszönhetünk neki. S ha csak a „felvilágosodás"-ra való tekintettel tette volna, akkor, a lényeget tekintve, tulajdonképen felesleges lett volna. Mert „felvilágosodás" akadt már 1517 előtt is elég·. Épen akkor voltak annyira „felvilágosodottak" egyesek, hogy a legszentebb dolgokból gúnyt és csúfot űztek, az evangéliumot Krisztus meséjének nevezték s egész komolyan várták a keresztyénség bukását. Maga a szabadszellemű Franck Sebestyén, aki a reformációnak kortársa volt, úgy gondolja, hogy s pápaságban több „szabad szellem" volt. Különösen Rómában tobzódott ez a „felvilágosodottság" egészen feltétlenül. Luthernek volt alkalma megismerni — és megborzadt láttán! Csupán mint hatalmi eszközt akarták az egyházat érvényben tartani. És a hol a hatalmon fordult meg minden, ott természetesen tréfához nem értettek. A kényelmetlen „eretnekek"-nek kellett, hogy utána járjon az inquizició. Egyébként a szabad szellemek sem értenek tréfához ott, ahol hatalomról van szó. Franciaországban úgynevezett szabadságuk nevében a királyon kezdve az egyszerű polgárig lefejeztek mindent, ami valamiképen útjukba állott. Hál'lstennek, ezekkel a dolgokkal s reformáció semmiféle öszszefüggésben nincsen. Amint Schelling találóan mondja egy helyütt, hogy egypár erkölcsi mondásra támaszkodva, mint pl. szeresd felebarátodat stb. a keresztyénség a világban és a történelemben nem állhatott volna meg; ép úgy mondhatjuk Lutherről, hogy a „felvilágosodás" kedvéért, azért, hogy minden éretlen ifjú hihessen, vagy ne hihessen, szólhasson, vagy írhasson épen úgy, ahogy neki tetszik, azért valóban nem kezdette volna harcát Istennek e lelkes harcosa és nem küzdötte volna végig. Itt nagyobb, sokkalta nagyobb dologról volt szó.