Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Alkalmi közlemények - Szelényi Ödöntől: Reformáció

Reformáció. 75 sokszor türelmetlenné tette, jól tudta társaival együtt, hogy művük még befejezetlen, hogy csak az alapjait rakták le egy olyan épületnek, melynek fölépítése csak az utódokra marad, amint a reformáló valóban nemcsak egyszer történt eseményt jelent, hanem egy állandóan mutatkozó folyamatot is, melyet a történeti reformátorok megindítottak. A kulturhistoria feladata tüzetesen kimutatni, hogy a reformáció egy új családi tipus megalapítása, a világi jog és az államok önállóságának előmozdítása, az egyházi tudomány kiváltságainak megdöntése, a tanintézetek szekularizálása, egyszóval az új kor előkészítésében mennyi része van. Immár eljött az ideje annak, hogy Luthert és a reformációt igazságosan, túlzástól és elferdítéstől mentesen értékeljük. Rajta kell lennünk, hogy igazságot szolgáltassunk a régi egyháznak, melyből Luther oly sokat megtartott és óvakodnunk kell egyes korok és irók egyoldalúságától melyek hol a „restaurator doctrinae" hol a nemzeti hőst, a pápaság támadóját látták benne, hol szinte isteni nimbusszal vették körül, de teljességében nem fogták fel e hatalmas géniuszt. Neki nincs többé szüksége arra, hogy érdemeit hatványozzuk, kimondván például, hogy ő a német irodalmi nyelv megalapítója, a mai népiskola megteremtője, mert mind e téren voltak elődei, akárcsak az énekköltés és bibliafordítás terén. Az első és legfőbb dolog az ő hatalmas személyisége, melynek középpontja vállá: )3 lelkesedése és gyermeki istenbizalma. De végtelenül meghatnak kedélyének mélysége, nemes érzülete, szent komolysága, vidám tréfálkozása és egyébb jellemtulajdonságai is. És nem idegenít el az öregkorával fokozódó ingerültsége, türelmetlensége, hangjának nyersésége, hisz a „grobianizmus" korának jellemző vonása volt, tehát nemcsak az ő hibája. Természetes, hogy jobban szeret Lik az első korszak Lutherját, (1517—1522), a wittenbergi és wormsi jeleneteket senki sem tudja kifelejteni jellemképéből, de a második korból is vannak felemelő jelenetek. Egyébként mint a legtöbb lángelménél, nála is a „közvetlen meggyőződés" uralkodik, a tan, a rendszer pedig másodsorba szorul és tényleg hézagos is. Itt mások kiegészítő munkájára, pótlására volt szükség. Azonban énekköltészete, nyelvbeli készsége, a bibliának sokszor csodálatosan congeniális magyarázata, szónoklatai, minden körbe vá'-ó iratai, stb. érthetővé teszik, hogy neve és működése nemcsak a teologust érdekli, hanem a kultur- és irodalomtörténészt meg a nyelvészt is.. Legyen a reformáció jubileumi ünnepsége jó alkalom arra, hogy minél jobban belemélyedjünk Luther és többi reformátor hatalmas személyiségébe, elevenítsük fel lelkünkbia négyszáz évvel ezelőtt végbement eseményeket és akkor tap: ztalni cs hinni fogjuk, hogy az az isteni forrás, melyből 'vallásunk fakadt, ma sem apadt el, csak rajta kell lennünk, hogy megragadjuk és segítségével tovább munkálkodjunk azon az úton, melyen a reformátorok elsőknek haladtak. Lic. Dr. Szelényi Ödön.