Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Alkalmi közlemények - Szelényi Ödöntől: Reformáció

Reformáció. 75 sokszor türelmetlenné tette, jól tudta társaival együtt, hogy művük még befejezetlen, hogy csak az alapjait rakták le egy olyan épü­letnek, melynek fölépítése csak az utódokra marad, amint a refor­máló valóban nemcsak egyszer történt eseményt jelent, hanem egy állandóan mutatkozó folyamatot is, melyet a történeti refor­mátorok megindítottak. A kulturhistoria feladata tüzetesen kimutatni, hogy a reformáció egy új családi tipus megalapítása, a világi jog és az államok önállóságának előmozdítása, az egyházi tudo­mány kiváltságainak megdöntése, a tanintézetek szekularizálása, egyszóval az új kor előkészítésében mennyi része van. Immár eljött az ideje annak, hogy Luthert és a reformációt igazságosan, túlzástól és elferdítéstől mentesen értékeljük. Rajta kell lennünk, hogy igazságot szolgáltassunk a régi egyháznak, melyből Luther oly sokat megtartott és óvakodnunk kell egyes korok és irók egyoldalúságától melyek hol a „restaurator doctrinae" hol a nemzeti hőst, a pápaság támadóját látták benne, hol szinte isteni nim­busszal vették körül, de teljességében nem fogták fel e hatalmas géniuszt. Neki nincs többé szüksége arra, hogy érdemeit hatvá­nyozzuk, kimondván például, hogy ő a német irodalmi nyelv meg­alapítója, a mai népiskola megteremtője, mert mind e téren voltak elődei, akárcsak az énekköltés és bibliafordítás terén. Az első és legfőbb dolog az ő hatalmas személyisége, melynek közép­pontja vállá: )3 lelkesedése és gyermeki istenbizalma. De végte­lenül meghatnak kedélyének mélysége, nemes érzülete, szent komolysága, vidám tréfálkozása és egyébb jellemtulajdonságai is. És nem idegenít el az öregkorával fokozódó ingerültsége, türel­metlensége, hangjának nyersésége, hisz a „grobianizmus" korának jellemző vonása volt, tehát nemcsak az ő hibája. Természetes, hogy jobban szeret Lik az első korszak Lutherját, (1517—1522), a wittenbergi és wormsi jeleneteket senki sem tudja kifelejteni jellemképéből, de a második korból is vannak felemelő jelenetek. Egyébként mint a legtöbb lángelménél, nála is a „közvetlen meg­győződés" uralkodik, a tan, a rendszer pedig másodsorba szorul és tényleg hézagos is. Itt mások kiegészítő munkájára, pótlására volt szükség. Azonban énekköltészete, nyelvbeli készsége, a bibliának sokszor csodálatosan congeniális magyarázata, szónoklatai, minden körbe vá'-ó iratai, stb. érthetővé teszik, hogy neve és működése nemcsak a teologust érdekli, hanem a kultur- és irodalom­történészt meg a nyelvészt is.. Legyen a reformáció jubileumi ünnepsége jó alkalom arra, hogy minél jobban belemélyedjünk Luther és többi reformátor hatalmas személyiségébe, elevenítsük fel lelkünkbia négyszáz évvel ezelőtt végbement eseményeket és akkor tap: ztalni cs hinni fogjuk, hogy az az isteni forrás, melyből 'vallásunk fakadt, ma sem apadt el, csak rajta kell lennünk, hogy megragadjuk és segítségével tovább munkálkod­junk azon az úton, melyen a reformátorok elsőknek haladtak. Lic. Dr. Szelényi Ödön.

Next

/
Thumbnails
Contents