Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Könyvismertelés - V. Ammundsen Krig of krig főrend kristne. Dr. Szeberényi L. Zs.-tól

59 Könyvismertetés. elismeri, hogy a dánok egész kulturája német alapokon nyugszik, bár a modern német kultura ellenszenves is nekik. Ammundsen nem helyesli Luthernek erős kifakadásait a parasztlázadáskor. (Ebből meríti Walther tanár fő érveit „Deutschlands Schwert durch Luther geweiht" című művében). Szerinte éppen az, aki Luther iránt adósnak érzi magát, fájdalommal kénytelen beismerni, hogy személyiségében volt valami meg nem szentelt részlet. És amilyen ő, olyan az ő nevét viselő egyház is. Kezdettől fogva nem sikerült a lutheránus reformációnak organikus viszonyt teremtenie a vallás és erkölcs között. Bizonyára Luther nagy gazdagságát a termékeny gondolatoknak hozta felszínre az erkölcs és vallás viszonyára nézve. De azért nem sikerült a lutheránus egyháznak, hogy tanában és életében kifejezze elválaszthatlan egyesülését a hitnek és erkölcsi cselekedetnek, amint azzal az új testamentomban találkozunk. (Gondoljunk csak a lutheránus igazhitűség korszakára Németországban vagy Dániában, pl. arra az igazi lutheránus nemes emberre, aki nem látott bűnt abban, högy tökrészeg lett, de aki őszintén megvigasztalódott, hogy Krisztus engesztelő halálában bűnbocsánatot nyer?) Sajnáljuk, hogy a tudós tanár ilyen következtetésre jut. Ezt kifogják használni a jezuita páterek. A jelenkori Németország nem áll Luther befolyása alatt. Hiszen Ammundsen is idézi Sombart tanár kijelentését, aki elitéli Kantot is; mert az örök békéről írt. Sombart szerint aki ilyesmit ír, az vétkezik a németség szent lelke ellen!" Kiváló német theologusok 1908-ban, „A mi vallásos nevelőink" című műben, következő sorrendet állapítottak meg: Mózes és a próféták — Jézus — Pál apostol. — Origines. -— Augustinus Bernát — Assisi Ferencz. Suso — Wicklif és Hus — Luther — Zwingli Calvin — Spener — Goethe és Schiller Schleiermacher — Bismarck". A legutóbbi vallásos nevelőtől ered az a mondás: „Mi németek csak az Istentől félünk és senki mástól ezen a világon". Ε híres mondásra nézve megjegyzi Ammundsen, hogy azt a kérdést kellene tisztázni, mit értett Bismarck az istenfélelem alatt? Az a lelkesedés, mely a háború kitörésekor Németországban - volt, szinte páratlanul áll a világtörténelemben. Lelkészek, theologiai tanárok egyaránt lelkesednek a háborúért. Nincs különbség a konzervatív és liberális irány között. A vallásos hadiiratokban azonban bizonyos szertelenség lépett fel. Katholikus részről is irodalmi csatasorba álltak a theologusok. Egy nagy műben (Deutsche Kultur, Katholizismus und Weltkrieg 1915) szálltak szembe azon francia állítással, mintha Németország vallásháborút folytatna a katholicismus ellen. Ammundsen szerint ezt az állítást nem is nehéz megcáfolni, amikor Németország szövetségese a klerikális Ausztria. Az erkölcs és politika fejezete alatt hozza a német tudósok nyilatkozatát. Belgiumot illetőleg az orthodox és liberális theologusok egyformán vélekednek.