Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Dr. Szelényi Ödöntől: Egy érdemes régi magyarhoni pedagogo. teologus

Egy érdemes régi magyarhoni pedagogo-teologus. 55 szinte észrevétlenül közeledik a pozitivebb álláspontjához, mégis úgy, hogy régebbi irányát sem tagadja meg egészen. 1832 és 1833, Liedemann életének két utolsó tevékeny esztendeje. Ez időtájt élénk levelezésben áll Schuderoff-fal, megéri az akaratszabadságról szóló műve kiadását és egyéb kész müveinek is keres kiadót. 1832-ben másodszor is nősült (van egy kéziratos prédikációja 1832-ből e jelzéssel: am 12. Sonntag nach Trinitatis bei der Rückkunft von meiner zweiten Vermählung gehalten). 1834-ben érte az első szélütés és akkor már csak Schuderoffnak L. hozzátartozóihoz intézett leveleiből értesülünk sok szenvedéséről, reménytelen állapotáról, melytől végre megváltotta a halál. 1837. ápril 14-én halt meg legidősebb leányánál Brandecker Simon, marosvásárhelyi gyógyszerész feleségénél. Az „Erdélyi Híradó" 1837. évi 31-ik száma a következőkép emlékszik meg a halálesetről; Marosvásárhely áprik 15-én. „A tegnapi napon halt meg itten szerető gyermekei karjai közt kolozsvári ev. Lutheránus igen érdemes pap tiszt. Liedemann Márton úr gutta ütésből szármozott tartós elgyengülés következtében élte 69-ik évében. A tisztelt tudós férfiú ifjabb esztendeit Magyarországon mint a lőcsei ev. lutheránum gymnasium rektor professora közhaszonnal töltötte, s több ma nevezetes hivatalokat viselő érdemes emberek nevelésébe és tanításába haszonnal befolyt. Mint kolozsvári pap nemcsak közönsége, de a különböző hitű emberek szeretetét, becsülését méltán birta. A kolozsvári díszes újonnan épült Lutheránus templom a boldogultnak hosszú időkre fennálló emléke, melynek felépítését köztudat szerint is főként csak a néhai érdemes pap ritka buzgóságának és fáradhatatlan szorgalmának lehet köszönni. Papi hivatala minden ága lelkiismeretes vitele mellett üres idejét a tudományoknak szentelte, azokban az idővel előhaladott s különösen az erkölcsi tudományt tárgyazó kiadott tudós munkáji úgy tudományos szép esméreteinek, mint jóra törekedéseinek e levén példái. Légyen áldott betses emléke azon érdemes férfiúnak, kinek minden világi munkásságát a közemberi szeretet nemes érzése vezette!" Becsületes, nemes példaadó jellemképe kiegészítésére közöljük még végrendeletét, vagyis utolsó szózatát gyülekezetéhez, mely szózat Hintz emlékbeszédét befejezi: „O hütet Euch, um mich zu klagen Ihr Lieben, wenn von meinen Tagen Der letzte wird entschwunden seyn. Auch wenn der Tod Vernichtung wäre So müsstet Ihr durch keine Zähre Des Freygelassenen Grab entweihn. — Doch gleich dem holden Morgensterne Winkt uns aus heilig dunkler Ferne Der neuen Freydstadt Wiedersehen. Nach ihr erhellet Eure Blicke