Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Dr. Szelényi Ödöntől: Egy érdemes régi magyarhoni pedagogo. teologus
56 Lic. dr. Szelényi Ödön. Ihr Freunde! Meines Amtes Schmuck, Wenn mich der Vater der Geschicke Von hinnen ruft — ein sanfter Druck Der Hand, die oft ans Herz Euch presste Liebkose meine kalten Reste. — Und wollt Ihr meinen Tod begehen, So weiht den Tag zum Freudenfeste Und widmet es dem Wiedersehn. Nur sucht mich nicht in meinem Grabe Nein, mein Gedächtnis — Denkmal sey Die Kirche, wo ich sorgenfrey Mich oft mit Euch erbauet habe. Hier feyert Liebes-Mahlen gleich Ein heitres Bundes-Mahl im Stilin Und löst des Pfarrers letzten Willen: „Seyd tugendhaft und liebet Euch!" Amen. Goethe mondja: „Höchstes Glück der Erdenkinder ist ja die Persönlichkeit." Ezt a legfőbb jót L. elérte, kiforrott, nemes jellem volt határozott célokkal, erős erkölcsi öntudattal és mélyen vallásos érzéssel. És ez nagy érték akkor is, ha irodalmi hagyatéka talán nem is az, amit maradandó becsünek mondanak, ha dolgozatai nem is az élő irodalom, hanem inkább csak az irodalomtörténet emlékei. Nemes lelke, önzetlen tevékenysége rászolgált, hogy ép ez esztendőben újítsuk meg emlékezetét, különösen azért, mivei a protestáns szellemnek 100 évvel ezelőtt oly magasztos értelmezést adott. 1 Lic. dr. Szelényi Ödön. 1 Befejezvén cikkemet, kedves kötelességet teljesítek, ha há.ás köszönetemet nyilvánítom Czirják Hermin úrhölgynek, hogy kegyes volt, dédapja irodalmi hagyatékát, levelezését, a gyászjelentéseket és egyes műveket rendelkezésemre bocsátani. A másik hölgy, kinek hálával tartozom, Huttern Berta ő nagysága azóta a jobb hazába költözött, tehát nem érte meg e kis mű megjelenését, melyet talán örömmel fogadott volna! Ha a tehetség hiányzott is, a jóakarat minden esetre megvolt nagyérdemű ősük sokoldalú tevékenységének és nemes jellemének méltatására. A csak családi érdekű mozzanatokat azonban természetesen mellőznöm kellett helyszűke miatt.
