Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Dr. Szelényi Ödöntől: Egy érdemes régi magyarhoni pedagogo. teologus
48 Lic. dr. Szelényi Ödön. énje is leadja votumát, ha a többi hang túl is kiabálja, (i. m. 128.) Az utolsó levelekben vizsgálja írónk a külső tettek szükségszerű voltát, vagyis ismerteti azokat a tényezőket, melyek ezt a szükségességet előidézik, megállapítja, hogy bár a külső cselekvények előre meg vannak határozva, mégis van értelme annak, hogy a külső magatartásra szabályokat adjunk, mert a külső cselekvést materiának tekintvén, azon kell lennünk, hogy a lehető legjobb matériát szolgáltassuk a szabadságnak. Végül úgy találja, hogy az ő elmélete azzal az előnnyel jár, hogy 1) az isteni gonviselés által vezetett oksági kapcsolatban való megnyugvást nyújt, 2) általános türelmet és elnézést eredményez és 3) hogy alázatosságra és szerénységre késztet. Nem könnyű dolog Liedemann bemutatott művéről teljesen tárgyilagos ítéletet mondani. Nemcsak azért nem, mert 30 évig tartó gondolkodásnak az eredményeit rakta le benne, de azért sem, mert a filozófia egyik legnehezebb problémájával akart tisztába jönni, talán mint a legelsők egyike Magyarhonban és végűi, mert bár ez a legtudományosabb műve, mégis már levélformája mutatja, hogy a tudomány legszigorúbb mértékével nem mérhető, legalább az eszmemenet és stílus tekintetében több szabadságot engedett meg magának, mint az tudományos művekben szokás. Tudjuk, hogy ma az akaratszabadság problémája a filozófiai kutatás homlokterében áll és az eredmény: a nézetek oly sokfélesége, az ellentétek oly merevsége, hogy még hosszú idő telhet el a végleges megoldásig ha ez egyáltalán elérhető! A vita mai állását tekintve kedvünk volna Malebranche szavát alkalmazni rá : „La liberté c'est un mystére". Bizonyos, hogy ma a proéma sokkal komplikáltabb, mint a milyen Liedemann korában vob. Az első dolog a probléma csomójának kibogozása, az előforduló fogalmak egyértelmű meghatározása és használata, a kérdés ergyes részeinek elemzése a különböző szempontoknak különválasztáss és e tekintetben kétségkívül már helyes úton halad a mai kutatás, Igy pl. Windelband elterjedt művében 1 külön szól a cselekvés, választás és akarás szabadságáról, Böhm K. 2 és utána Bartók Gy. 3 pedig jellemezve az ontologiai és axiologiai szempontot kimutatják, hogy az akaratszabadság problémája axiológiai probléma. És itt mindjárt rámutathatunk Liedemann levezetésének első fogyatkozására. Nála a kérdés axiologiai és ontologiai, illetőleg teologiai - metafizikai, pszichológiai és etikai oldala összefolyik. Némely fogalmat pl. az igazi akaratszabadságot többször meghatározza, mindig más szavakkal, ami a világosság rovására megy, egyes fogalmak pl. az öntudat, erkölcsi törvény, lelkiismeret meghatározásával ellenben adós marad. Szerencsésebb a szerző a sza1 L. Windelband : Über Willensfreiheit. 2 Tübingen 1905. 2 Böhm : A filozófiai irányok megegyeztetésének lehetéségéről. Fii. közlemények 1901. 3 Bartók Qy.: Az akaratszabadság problémája. Kolozsvár 1906.
