Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Br. Podmaniczky Páltól: A ker. kultusz lényegének kifejtése valláspszichológiai és dogmatikai alapon (Befejező közlemény.)

28 Báró Podmaniezky Pál. A Krisztusban lett kegyelem mint megigazító, megváltó, újjászülő, megszentelő, kiválasztó kegyelem nyilvánul

1. — A kegyelem megigazít. A megigazítás az igaz Istennek a bűnös embert igazzá tevő tette. Az igazság, a melyet nekünk bűnösöknek ad, a Krisztus igazsága. Mivel a Krisztus megszentelte az isteni törvényt mind életével, mind halálával, Isten jótetszése nyugszik rajta s róla — aki a bűnös embert fölvette a magával való közösségbe — reánk is áthat. Ennek a közösségnek vele, a Krisztussal részünkről hit által kell létesülnie. A mint létrejön, mienk a Krisztus igazsága. Tehát egyedül a Krisztust megragadó hit által igazolunk meg. S mivel a megigazítás Istennek a bűnöst igazzá nyilvánító Ítélete s igy a bűn következményeinek eltörlése: bűnbocsánatot nyerünk általa. S mivel a bennünket megigazító isteni akaratban bűnünkön át Istennek bennünket magával újraegyesítő szeretete hajlik felénk, megigazíttatásunk Istennel való kiengeszteltetésünk. — A kegyelem megvált. Isten megigazító ítélete ő hozzá való viszonyunkat újítja meg, a megváltás bennünket s a testhez és világhoz való viszonyunkat. Amaz Istennel való meghasonlottságunknak, emez a bűn megrontotta állapotunknak vet véget. Mind a megigazítás, mind a megváltás ugyanazon egységes kegyelem ténye ugyan, de az alapvető és döntő tény mégis megigazíttatásunk

2. Mivel megigazíttattunk, azért váltatunk meg. Megváltatunk két irányban. Megváltatunk a bennünk lakozó gonosztól. Megszabadíttatunk a gonosz, hitetlen, megátalkodott, magaszerető akarattól, hogy elnyerhessük a jó, a Krisztusnak engedelmeskedő, a Lélek hajtotta akaratot, a melynek ténye a hit a maga quietivumaival és motívumaival, a bűnbánat, vagyis a jó akaratnak a gonosszal való szembeszállása, a szeretet, vagyis a gonosz kivánás megkötöttsége alól felszabadult akaratnak Isten szeretetére való visszahatása. Megváltatunk a bennünket körülvevő rossztól: a sátántól és uralmától, a halál és kárhozat nem rettent többé; a testtől: gondolkodásunkat, akarásunkat már nem a test, 1 A mit a következőkben mint a kegyelmet és kegyelem hatásait tárgyalunk, azt a hagyományos dogmatika az üdvrend fejezetében tárgyalja. L. pl. Wacker: Die Heilsordnung. Itt a következőképen oszlik fel a kegyelem hatásainak tárgyalása: 1) vocatio activa et passiva, 2) illuminatio activa et passiva, 8) conversio activa et passiva, 4) sigillatio activa et passiva, 5) renovatio activa et passiva, 6) conservatio activa et passiva, 7) perfectio activa et passiva. L. i. m. 17. o. Schlatter általunk követett módszere megfelel Pröhle K. három követelményének: 1) világos és határozott, 2) tartalmas és szemléletes, 3) tág. Theol. Szaklap 1915.: 56. o. L. Schlatter i. m. 477-, 492-, 503-, 510-, 518-0. 5 Nem érvényesül a megigazítás alapvető volta Ritschlnél, ha azt mondja: Erlösung ist gleich Vergebung der Sünden, die Erlösung gleich Rechtfertigung oder Gerechtsprechung, diese wieder gleich Sündenvergebung L. i. m. 32. o. — Jellemző Schleiermacherre, hogy a Krisztussal való életközösségbe fölvettek sajátos „öntudatát" az újjászületés és megszentelődés fogalmai alatt foglalja össze. Az újjászületés viszont az Istenhez való viszonyt tekintve megigazulás, az ember megváltozott életformáját tekintve megtérés. Reá nézve is áll tehát az, a mit Ritschlre nézve mondottunk. L. Schleiermacher i. m. 135. o. és 138. o.