Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Br. Podmaniczky Páltól: A ker. kultusz lényegének kifejtése valláspszichológiai és dogmatikai alapon (Befejező közlemény.)

A keresztyén kultusz lényegének kifejtése. 29 hanem a Lélek kormányozza; a világtól, mert ha a világban vagyunk is, nem vagyunk a világéi: nem benne, Istenben gyökerezik már életünk, a Krisztus alattvalói vagyunk. A bennünket körülvevő természet ugyanaz marad ugyan, de a Krisztus adta istenbizonyosságunk következtében a physikai rossz már nem zavarhatja meg üdvünket. Elhordozása „istentiszteletünk" egy mozzantává lesz. Még a halál is. Ha meghalunk, az Urnák halunk meg. - - A kegyelem újjászül. A megváltás negativ tényébe az újjászületés mint a positivum illeszkedik be. Isten gyermekei vagyunk: a gonosztól, a rossztól ezért vagyunk mentek. Ujjá a Lélek szül bennünket. A mikor a Krisztus, az isten Fia fölvesz a magável való közösségbe, a vele való egység következtében mi is Isten gyermekei leszünk. A Krisztussal való közösség azonban mint hitben való közösség a Lélek által jő létre. A Krisztus a Lélek által ragad meg s a Lélek műve bennünk a hit, a melylyel a benne lett kegyelmet elfogadjuk s ebben a bizonyosságot a felől, hogy Isten atyánkká lett s mi gyermekeivé. Ujjászülöttségünk felől tehát nem a megfigyelés és annak eredménye dönt, hanem a hit, a mely a Krisztusra tekint s a benne lett kegyelem teljességéből nyeri a motívumot istengyermeksége tényének megragadására

1. — A kegyelem megszentel. A míg a megigazítás, megváltás, újjászületés a kegyelem bevégzett tényei, addig a megszentelés fokozatos, növekedő folyamat, a mely életünkkel párhuzamosan halad. A megigazítás a kegyelem alapvető megnyilatkozása; a megszentelés nem előfeltétele neki, nem azonosítható vele, azonban ugyanannak a kegyelemnek ténye. Érvényesülni oly módon érvényesül, hogy a Krisztus a Lélek által az élet különböző viszonylatai között mindig megadja nekünk azt az akaratot, a melylyel cselekednünk kell. Tehát nem pusztán negativ, a bűnt tőlünk távol tartó, nem is pusztán restaurativ, hanem Isten szolgálatára egyre teljesedő erőt, arravalóságot adó folyamai, a mely beleállít a közösségbe, gyülekezetbe

2. Ezért nemcsak érzékiségiinket zabolázza meg, hanem értelmünket is megvilágosítja, hogy szerető akaratunk cselekedni tudjon

3 S noha a kegyelem állapotában is körülvesz a bűn, elénk tartja a tökéletességet mint Isten kitűzte czélt, mint Isten ígéretét, de ezzel nem hitetlen elbizakodottságra bíztat, hanem a bűnösöket megszentelő kegyelemhez való alázatos ragaszkodásra késztet. — A kegyelem kiválasztott bennünket. Isten örök akarata ragad meg: épen ezért merünk hinni, mert tudjuk, hogy Istenhez való viszonyunkban nem kell magunkra, a magunk érdemére támaszkodnunk. Isten örök akarata független tőlünk, a mi most az ideigvalóság1 Mivel a keresztség a teljes kegyelmet s így az újjászülő kegyelmet is magában foglalja s ezt már kifejtettük, ennek hangsúlyozása itt fölösleges. Különben is, ha a keresztségnél csak az újjászülő kegyelmet hangsúlyozzuk, a kegyelem feldarabolhatóságának látszatát keltjük. L. Schlatter i. m. 458 o. 2 L. Schlatter: Der Dienst des Christen in der älteren Dogmatik. 36-o. 3 L. Schlatter i. m. 46-o.