Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Br. Podmaniczky Páltól: A ker. kultusz lényegének kifejtése valláspszichológiai és dogmatikai alapon (Befejező közlemény.)
20 Báró Podmaniezky Pál. helyezkedik szembe, mert az akarat egygyé lett Isten akaratával. Az istenszeretetnek minden megnyilatkozásában a kegyelemben megnyilatkozó isteni szeretet a motívuma. A reménység az Istennel való egységnek minden következményében való érvényesülését reméli. Az Istennel való újraegyesülés lehetőségének az igehirdetés által a gyülekezet elé állított objectiv igazsága tehát subjectiv igazsággá válik a kultusz résztvevőiben. S a mint a Krisztusra irányított váltságvágy egybegyűjti a gyülekezetet az ige és a szentségek köré, úgy a kegyelem hatásaiban megtapasztalt egység az Istennel együtt is tartja a gyülekezetet 1. A kegyelem minden egyes hatása közösségteremtő tényező. Mivel egy a Krisztus, közös a hit, a bűnbánat, a istenszeretet, a reménység. S mivel e hatások a kegyelem által való kielégülés folyton megismétlődő újraátéléséből táplálkoznak, a ker. kultikus közösség nem ideiglenes, nem esetleges, hanem állandó. Ez a tény különösen fontos számunkra. Ha az Isten akaratával való egygyé levés és ennek újra meg újra való átélése nem volna lehetséges, a ker. gyülekezet, mint a Krisztusban váltságvágyukat kielégítettek gyülekezete érthetetlen psychologiai jelenség lenne. Feladatunk válláspsychologiai részét megoldottuk. A ker. kultusz hatása alatt új tudatközéppont áll elő. A Krisztusra irányított, kielégülést, vagy a kielégülés újraátélését kívánó vágy helyét az a bizonyosság foglalja el, hogy a Krisztus kegyelme által megtörtént az Istennel való egyesülés. A vágy kielégült. Az új tudatközéppont a Krisztus által való megváltottság bizonyossága. Mindezek alapján megállapíthatjuk tehát: a ker. tudat szerint a ker. kultusz lényege az Istennel való egységnek a Krisztus kegyelmében gyökerező lehetősége. III. Ha a ker. kultusz lényegét dogmatikai alapon akarjuk meghatározni, a dogmatikai megfigyelés menetét kell követnünk. Tekintetünket mindenek előtt az emberre kell irányítanunk. Itt fogjuk megérteni, hogy miért kell a Krisztus felé fordulnunk. Az ember megismerése szükségessé teszi a Krisztusnak és a Krisztus művének a megismerését. A Krisztus megismerése végre elvezet bennünket a Krisztus gyülekezetéhez, az egyházhoz, a hova eleve utal ugyan bennünket feladatunk, de a hova csak az embernek és a Krisztusnak megösmerésén át juthatunk el. Itt a Krisztus kegyelmét közvetítő eszközök, maga az eszközök közvetítette kegyelem s a kegyelem hatásai fognak bennünket foglalkoztatni. Végül vizsgálat alá kell vennünk a ker. gyülekezet reménységét 1 Schlatter i. m. 569.-0.
