Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Br. Podmaniczky Páltól: A ker. kultusz lényegének kifejtése valláspszichológiai és dogmatikai alapon (Befejező közlemény.)
A keresztyén kultusz lényegének kifejtése. 21 is 1. Természetesen mindenütt a kultusz kérdése fogja irányítani vizsgálódásainkat. Mi az, a mi az embert kultuszra indítja? Mi az, a mi a kultuszt megakadályozza? Mi a jelentősége a Krisztus művének a kultusz szempontjából? Melyek a Krisztus gyülekezete kultuszának a Krisztus rendelte alkotó elemei? Mit állapíthatunk meg a kegyelemből, a kegyelem hatásaiból a kultuszra nézve? A ker. reménység és a ker. kultusz milyen viszonyban vannak egymással'-? A kultusz motívuma tulajdonképen Istennek az a kinyilatkoztatása lenne, a mely a természetbe és a közösségbe beléállított ember elé tudatában lép, mivel Isten ösmepete vallástételre, imádságra, áldozatra, vagyis kultuszra hajt 3. De ez a kultuszmotivum, azt látjuk, nem tud érvényesülni. Az ember meghasonlott Isten akaratával. Kultusz helyett antikultusz jő létre. Az istenellenes akarat istentagadásra, káromlásra, Isten ellen való lázadásra hajtja az embert, vagy látszólagos compromissumot köt az istenbizonyosság és az istenellenesség s kialakul a theurgikus kultusz: az Isten akaratával meghasonlott akarat biztosítani akarja magának általa az Isten akaratával szemben való prioritást. Az Istennel meghasonlott ember — épen mert Isten ellen van — képtelen a kultuszra. Az Istennel való meghasonlottság bűn 4. Bűn, mert személyiségünk ténye és így felelünk érte. Ha a bűnt sátán akaratára vezethetjük is vissza, ha a testhez és világhoz kötöttségünkkel függ is össze a bűn, mint eredendő gonosz, mégis mi egyesítjük akaratunkat a sátánnak test és világ közvetítette akaratával. Épen 1 A resz mindig az egész szemmel tartására késztet. Mivel feladatunk a ker. dogmának egy részletére vonatkozik, itt, a részletnél is ugyanazt a módszert kell követnünk, mint az egésznél. A megfigyelés menetének helyességére nézve 1. Schlatter: Das christl. Dogma. 15., 300. ο ; u. a. Briefe über d. christl. Dogma. 10., 40. o. - A vizsgálódásainkban követett módszer s a vele eddig feldolgozott anyag lehetővé tes/ik számunkra dogmatikai fejtegetéseink jelentékeny egyszerűsítését. Mivel a dogmatikai vizsgálódásnak az exegesis és a dogmatörténet alapján kell felépülnie, rámutathatunk arra, hogy a kultuszszal kapcsolatos leglényegesebb exegetikai és dogmatörténeti kérdéseket dolgozatunk I. részében már tárgyaltuk s az ott kifejtetteket csak egyes helyeken kell kiegészítenünk. Mivel a mindenben Isten kijelentését kereső dogmatika a vallásos tudatállapotokat is, tehát a vallá^psychologia anyagát is feldolgozza s mi a kultuszszal kapcsolatos tudatállapotokkal dolgozatunk II. rés ében foglalkoztunk, ezeket dogmatikai fejtegetéseink alkalmával újólag le nem írjuk, hanem alkal )mad:án csak rámutatunk arra, hogy ezek dogmatikailag mikép értelmezendők. 3 Itt már élünk az előbbi jegyzetben em'itett s most mindjárt kínálkozó előnynyel. Utalunk a következő anthropologiai, illetve hamartologiai fejtegetésekre nézve dolgozatunk II részére, a hol istenbi/onyosságunknak és istenellenességünknek részletes leírását adtuk. L. Schlatter: Das christl. Dogma cz. művének az ottani fejtegetésekkel kapcsolatban idézett szakaszait, főleg 213. és 237. ο. A mit azonban a psychologia határai közi állított valláspsychologia nem tehetett meg, azt pótoljuk most s kijelentjük, hogy az ott leírt istenbizonyosságot és az istenelienességnek ennek alapján való megismerését Isten kinyilatkoztatása által adottnak tekintjük. 4 L. Schlatter i. m. 239-, 252-, 257-, 266-, 271-, 277-, 279.-0.
