Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Br. Podmaniczky Páltól: A ker. kultusz lényegének kifejtése valláspszichológiai és dogmatikai alapon (Befejező közlemény.)
A keresztyén kultusz lényegének kifejtése. 19 tettre válása 1. Az áldozatban a ker. ember akaratával egész egyéniségét a maga egységében és teljességében átszolgáltatja Istennek. Az istenszeretet iit éri el tetőpontját. Az Istennel való akarategység itt érvényesül a legteljesebben, a mikor az ember Istennek eszközévé lesz. Eszközévé lesz annak megvalósításában, a mit a maga életében Isten mindenek fölött való czéljának ösmert meg: a kegyelemnek mindenekhez való eljuttatásában. Ezért tekinti a ker. ember egész életét kultusznak, mert az tulajdonkép nem egyéb, mint az evangéliumnak egész életével való hirdetése. A mi nagyot az ember Isten szolgálatában végbevitt, erre a psychologiai jelenségre, az áldozatra, az emberi akaratnak Istennek való átszolgáltatására vezethető vissza'-. Ha ugyanis a ker. ember embereknek szolgál is, ez az ő tudata szerint istenszeretetéből benső szükségszerűséggel következő istenszolgálat. A kegyelem nagysága azonban, a melyet a ker. ember a hitben, bűnbánatban, istenszeretetben megtapasztal, nincs megfelelő arányban a ker. ember tényleges állapotával. Ez az aránytalanság nemcsak a bűnbánat kényszerű folytonosságában, hanem abban is nyilvánul, hogy a ker. ember kegyelem átformálta élete is kötve marad a testhez és világhoz való kötöttségnek minden következményéhez (pl. halál). De ez a feszültség nem ingatja meg a ker. emberben a megváltottsága felől való bizonyosságot. Csak azt eredményezi, hogy kívánása, akarata előre irányul s a hit actusába belefoglalja az örök életről és a Krisztus visszajöveteléről szóló ígéreteket. A kegyelemnek ez a hatása a reménység 3. Annak a reménysége ez, hogy eljő az az idő, a mikor ledől mindaz, a mi most még a kegyelem állapotában is bizonyos mértékben választófal Isten és ember között s Isten lesz minden mindenekben. Tehát annak az Istennel való egységnek reményli a maga teljességében való kibontakozását a ker. ember, a mely már most is valósággá lett számára s reménységének alapját megvetette. A kegyelem hatásainak közös jellemzője — a mint láttuk az Istennel való egység tudata. A hit azért elégíti ki a megváltás után való vágyat, mert bizonyosság az Istennel való egység felől. A bűnbánatnak azért fáj a bűn, a gonosz kívánással azért 1 Az áldozat ilyetén értelmezésére nézve 1. Schlatter i. m. 231.-0. Wundt is az így értelmezett áldozatban látja az áldozat fejlődésének csúcspontját. Völkerpsychologie. VI. 466.-0., 472.-0. Hasonlóan James is i. m. 462,- 302.-Ο. (James-Wobbermin i. m. 365-, 245.-0.) Az imádságot és vallastéteh is belefoglalva tekinti az áldozatot a kultusz egyik subjectiv elemének Schöberlein: Das Wesen des Christi. Gottesdienstes. 7. o. L. még az áldozatra vonatkozólag Löhe: Vorschlag zur Vereinigung lutherischer Christen für apostolisches Leben. 116: o. 2 L. pl. Stolberg Anna grófnő nyilatkozatát diakonisszává avattatásának napján. Merz: Christliche Frauenbilder. II 327 ο. 3 Schlatter i. m. 571-, 576. o. L. még Müller: Geistliche Erquickstunden. 149., 250. o.; továbbá Meyfarth énekét: Jerusalem, du hochgebaute Stadt. . Részletesen tárgyalja a reménységet Seriver i. m. V. része. III. köiet. 490.-O. 2*
