Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Miklós Ödöntől: Könyvészeti jegyzetek Hollandiából

Könyvészeti jegyzetek Hollandiából. 189 számokkal 1647. március 13-át jelöli meg. Feltételezhetnénk azonban, hogy ez utóbbi sajtóhiba, bár könnyebben téved a nyomdász a római számozásnál, amikor egységeket rak egymás mellé, mint amikor egy meghatározót arab számjegy van előtte, de egyéb okok is igazat adnak Voetiusnak. Ha összehasonlítjuk ugyanis a jelzett 1712. sz. művet a tényleg 1648-ban nyomott 17Í1. számmal a címlapon a következő nyomdai különbséget vesszük észre. 1. Az évszám az 1712. számún régiebb formában "római számokkal van adva, mig az ugyanazon évben legfeljebb pár hónapi időkülönbséggel megjelent 1711. számú Szathmári Baka Pétertől való ugyancsak Voeiius Gisbert elnöklete alatt tartott értekezésen arab számokkal van megjelölve. 2. A nyomdász neve az 1712. sz. a. Noortdijcknek, mig a másik 1711. számún Nooirtyjcknek van irva. Lényegében a kettő ugyanaz, tehát nem hibás, csak más orthographiájú, igy nyomdailag azonnal feltűnő. 3. Szembeötlő az ívjelzés is, mely C—F,. hihetőleg a C,. éppen a cimlap. Akiknek módjukban áll utánna nézni, valószínűleg beigazoltan látják azt. Már pedig ha tudjuk, hogy igen sokszor az egyetemi értekezések, melyek egyidöben a nyomdában összejöttek, egy és ugyanazon folytatólagos ívjelzéssel láttattak el, legfeljebb címlapot nyomtattak külön, akkor kétségbevonhatatlan, hógy e C' F. ívjelzés egy olyan előző munkára utal, melynek ívjélzése A B.. esetleg A -C,. volt. Mindezek az adatok aztán pontosan kapcsolatba hozhatók az 1689. sz. a. Baczorii B. Melchior de Fide papistarum c. ugyancsak VOctius Gisbert elnöklete alatt ugyanazon tárgykörbe is tartozó értekezéssel. Ε munka nyomdai sajátságai a jelzett pontokban teljésen mégfelelnek az 1712-nek, elannyira, hogy pl. szintén 1647-ben, de az év utolsó hónapjaiban Noortdijcknél nyomtatott 1691. számú értekezésen az évszám már arab Számmal van jelölve, mit Noordijck ettől kezdve mindig hásznált eílentében Waésberggel, ki úgy az egyetemi értekezéseken, mint egyéb munkákon jobbára római számokkal jélöli a nyomtatás évét. Nem felel még az 1712. Számún csupán az évszámozás, mennyiben a római számok eggyel több egységet tartalmaznak és így adják az 1648-ik évet. A nyömdai sajátságok tehát már az 1689. számú munka mellett jelöli ki az 1712 sz. helyét. De ide utalja egyéb körülmény is, nevezetesen az, amit Voetius Gisbert disputának idejéről tudunk.' Ε szerint Voetius' rendesen szombati napon d. e. 10—12. és d. u. 2 4-ig szokott vitát tartani és a szokásos „loco horisque solitis," mely az értekezéseken olvasható, erre utal. Ha másként van a vita, akkor mindig jelölve van pl. 1730. sz. „hora prima," 1313. 1814. másnapon, 1648-ban azonban márc. 13-ra szombat nem esett, ellenben igenis 1647-ben és pedig az 1689. sz. Baczoni-féle disputát követő héten, mely pontosan egy héttel ! A. C. Duker. Gisbertus Voetius. Leiden. 1897-1914. II. k. 9—13'. ο. V. ö. Estenius. Oratio funebris p. 31.