Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Miklós Ödöntől: Könyvészeti jegyzetek Hollandiából
188 Miklós Ödíin. Hungaricus"-nak jelzett munka (II. L. M. 12." 64. 65.), melyeknek egyike hihetőleg 7sepregi Turkovics Mihály Perkins fordítása .vólt" (A lelkiismeretnek akadéktról. Amsterdam 1648.), melyhez Voetius tudvalevőleg ajánló sorokat irt, a másik pedig talán szintén a század közepén magyarra fordított és Hollandiában nyomatott munka, melyet talán mint tanár kapott emlékül valamelyik hallgatójától s amelynek fordítására talán éppen ő buzdította fel. Úgyszintén előfordul még II. T. 4". 258. sz. a. Canones Hcclesiasticí Hungáriáé et Transylvaniae, mely hihetőleg a szatmárnémeti zsinat végzéséből összeállított Geleji-féle kánonoskönyv. (Gyulafehérvár 1649.) s II. T. 8." 398. sz. a. Canones Fcclesiae Helveticae, Hungáriáé, aliárumque címmel, mely alatt pedig az alakot véve szintén tekintetbe a komjáti kánonoknak Várad 1642-iki kiadását kell keresnünk. Voetius ugyanis „Politica Ecclesiastica"-jában sűrűn foglalkozik e két kánonos könyvvel. Hogy ezek a magyar könyvek voltak-e kizárólag Voetius birtokában, igen kétséges. A Disputationes selectae Pars 1. ρ. 554. idézi pl. Temesvári Pelbárt Rosariumát, úgyszintén ismeretes, hogy Medgyesi Pál Treceníum viratus-a' is megvolt birtokában, miket hiába keresünk a katalógusban. Nem kevésbbé valószínű, hogy nagyszámú magyaroktól származó egyet, értekezések is voltak birtokában, mint a katalógus különböző számai alá beosztott és csak a professorok nevével jelölt dissertatio-kötegek sejtetni engedik. Érdekes körülmény, bár aligha lehet mélyebb okát keresni, hogy a magyar könyvek sok egyéb értékessel együtt csak a második ár.erésen, tehát két évvel később az előbbinél, kerültek sorra. Nagyon fontos lenne tudni azt is, vájjon Voetius ajándék útján vagy vásárlás révén jutott-e hozzájuk. A kilenc magyar szerző közt azonban csak öt volt kimutathatólag a tanítványa s mivel több csak Utrechtből eltávozta után adta ki könyvét, azért az ajándékozás esetében úgy kell tekinteni a szerzőket, mint akikkel δ levélileg érintkezett később is. Ha pedig vásárlás útján jutott hozzájuk, mi tekintve, hogy kézikönyvek is vannak a sorozatban, szintén nem lehetetlen, akkor ez eggyel több adat a magyar ref. theolcgia 17. sz-i. jelentőségét illetőleg. Legcélszerűbb és talán az igazságnak legmegfelelőbb mint két lehetőséget feltételezni. Helyreigazítás a Régi Magyar Könyvtár lll. kötetéhez 1712. sz. A R. Μ. Κ. III. kötetének első részében az 519. lapon van adva annak az egyetemi vitairatnak cime, mit lllyefalvi Sz. Miklós állítólag 1648-ban tartott volna. Fontos körülmény ezzel szemben először is, hogy lllyefalvi 1547. első felében valamikor iratkozott be Utrechtbe, honnan ugyanazon év szeptember 3-án már Leiden!: en találjuk. Viszont Utrechtben történt újabb beiratkozásáról nincs semmi nyom. Nyomósabb adat azonban az, hogy Voetius a Disputationes selectae pars 11. ρ. 8^7 868. lapján 1655-ben Utrechtben újból kiadta, hol a megvitatás időpontjául arab ' Magyar könyvszemle 1916. 25X. o.
