Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Alkalmi közlemények - A magyar teol. tudomány halottjai

A magyar theol. tudomány halottjai. 1. Korbély Géza (1859 1916.) A letűnt esztendőben, épp az év utolsó napjainak az egyikén, nagy veszteség él te a magyar év. egyetemes egyház lelkészi karát, a közegyházat s a magyar tudományos világot egyaránt, mikor Korbély Géza, Eperjesnek országos hírű lelkésze elköltözött az élők hónából. Oly életkorban szólította öt magához az élet és halál szabatos Ura, amikor mi azt hittük, hogy szellemi kincses házából nagy gazdagságokat fog hagyni a hazai theol. tudománynak. Nagy fájdalmunkra nem igy történt. Dolgos kezéből kiragadta a tollat a halál, Megérdemelné, hogy megörökítsük itt is áldott emlékét, ha a tudománynak pusztán kedvelője, pártolója lett volna. A megboldogult azonban több volt. Rajongó, szinte mondhatnók: fanatikus művelője a tudománynak az igazi tudós nemes tulajdonságaival felruházva. Életének tragédiája, hogy nem adatott neki az isteni Gondviseléstől oly munkakör, ahol csak a tudomány művelésének szentelhette volna életét; de leginkább az, hogy búvárkodásának, lelkiismeretes történeti kutatásainak eredményét maga nem adhatta már át a tudományos világnak s egyházának. Korbély Géza a gömörmegyei Tornaiján született 1859-ben. Középiskolái elvégzése után a pozsonyi theol akadémiára iratkozott be, hol a mellett, hogy nagy szorgalommal mélyedt el az egyes tudományágak tanulmányozásába, egyúttal a „Gondolat" című ifjúsági lap jeles tollú szerkesztőjének is bizonyult. Tudása kiegészítése és mélyítése céljából a hallei egyetemre ment, honnan hazatérve budapesti segédlelkész lett Győry Vilmos oldala mellett. Itt annyira megkedvelték a már ekkor kiváló szonokot, hogy úgy tekintettek reá, mint a Deák-téri egyházközség jövendő lelkészére. Nem igy történt. Korhely ekkor a kicsiny csángó faluba: Krizbára ment, hol szeretettel gondozta kicsiny gyülekezetét, de itt egyúttal csendben, zajtalanul dolgozó tudós lett belőle. Szerény jövedelméből gazdag könyvtárat gyűjtött s úgy látszik, hogy theol. tanárnak készült. Krizbáról Zelenka Pál megboldogult püspökünk hívta maga mellé Miskolcra, honnan rövid idő múlva Sátoraljaújhelyre távozott. Itt ismerték meg csodás szónoki tehetségét, s nagy tudását; ekkor lett neve szélesebb körben ismeretes. 1906-ban a nagymúltú eperjesi I. egyház hivta meg lelkészének. Itt kapott hozzá méltó megfelelő működési teret. Hamarosan sárosi főesperes, egyházkerületi főjegyző, pénzügyi biz. elnök, egyetemes jegyző,