Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Alkalmi közlemények - A magyar teol. tudomány halottjai

Λ magyar theol. tudomány halottjai. 185 kollégiumi ig. vál. elnök stb. lett. S mintha a tudásnak mindazt a gazdagságát s a munka birásnak mindazt az energiáját, ami benne felhalmozódott, egyszerre akarta volna itt érvényesíteni, lázas sietséggel, időt nem kiméivé, dolgozott. Állandóan szeme előtt állott Í917., amikorra szeretett egyházközségét és esperességét történetük földolgozásával akarta meglepni. Fáj nekünk, hogy azt az örömet nem érhette meg! Az 1916. év eleje máibetegen találta, azután sorvadt napról-napra; májusban Budapesten megoperálták ugyan s ugy látszott, hogy a régi munkabíró ember lesz újra... Nem igy lett... Az év alkonyán itt hagyta szeretett gyülekezetét, itt egész munkamezejét, kedvelt könyveit, s nagybecsű kéziratait... porhüvelyét december 29-én kisértük ki a miskolci csendes temetőbe... Korbély üéza sokoldalú egyéniség volt, legkivált azonban mint lánglelkű szónokot ismerték. Bámulatosan tudta érvényesíteni zengzetes nyelvünk hajlékonyságát. Ugy egyházi, mint hazafias beszédei mesteri szónoki alkotások. Beszédgyüjteményt nem adott ki, egyes beszédei szétszórtan, leginkább az ,Igehirdető"-ben jelentek meg. Mint újhelyi lelkész munkatársa volt Zemplénvármegye monográfiájának s a zempléni egyházak története kiváló ismerőjének bizonyult; ugvancsak Sátorajaujhelyen irta meg lelkipásztorkodás tanát, mely azonban nagy kárára a tudománynak nem jelent meg nyomtatásban. Kéziratban maradt, csaknem teljesen készen a sárosi ev. esperesség és az eperjesi ev. I. egyház története. Jól esik hinnünk, hogy utóbbi munkákat avatott kezek majd sajtó alá rendezik s hogy beszédeinek gyűjteményes kiadása se fog elmaradni. Méltó reá Korbély Géza, hogy művei széles körben is hirdetői legyenek annak a nagy munkának melyet itt végzett közöttünk! ^ ^ Dr. Deák János. 2. Nóvák Lajos (1855 1917). Tizenhárom évi lelkészi és 20 évi tanári működése után távozott el az élők sorából. A sárospataki akadémia egyik büszkesége volt és számos munkakört töltött be becsülettel és mint igazgató (dekán), iró és nevelő nagy érdemeket szerzett. Nagy szónoki képessége és egyéb hajlamai a gyakorlati teologia mezejére utalták, melyet sikerrel művelt. Mélyreható elemző és erős bíráló eljárással igyekezett tanítványait erősekké tenni az igehirdetésben. Megjelent főbb munkái: 1. A kegyelet ünnepe. Sárospatak. 1891. 2. Vallásszabadságunk emlékei és jutalmai. Ungvár. 1891. 3. Népszabadság. Egyházi beszéd 1848 március 15. ötvenedik évfordulóján. 4. A gyak. teologia mai munkaköre. Sárospataki főisk. értesítő. 1898. 5. Ref. temetési énektár. Sárospatak. 1900. 6. Peresmatoni Nagy Gusztáv. 1844—1900. U. o. 1902. Számos cikk és könyvismertetés a Sárospataki Lapokban. 3. Dr. Thúry Etele (1861 1917), lapunk érdemes főmunkatársa egyháztörténeti munkái révén lett széles körökben ismeretessé. A 12