Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Pröhle Károlytól: Schaeder theocentrikus teológiája
174 Pröhle Károly. dogmatika helytelenül jár el, amikor úgy tesz, mintha Istenről való mondanivalóját egy hitcikkben (locus de Deo, theo-logia) intézhetné el. Nem, az egész dogmatika ilyen szoros értelemben theo-logia és minden cikkelyében a fődolog az, amit az istenmegismerés szempontjából nyerünk. így Schaeder is, különösen munkája második főrészének 31.3. lapján. Szintúgy őszinte helyesléssel fogadjuk Schaedernek azon törekvését, hogy theocentríkus alapgondolatának megfelelően az Isten szeretetét, kegyelmét elfogadó hit ύπέρ ήμών-ja mellett, vagyis amellett, amit Isten értünk tett és tesz, határozottabban emelje ki az ember Istenért-valóságának, a für Gott-nak gondolatát is, amelynek különösen ethikai kihatása fontos. Igaz, a keresztyén életnek legmelegebb lelki indító, mozgató oka az Ister végetlen kegyelméért, szeretetéért való gyermeki hála érzése. De az egész keresztyén ethikát mégsem lehet kizáróan erre a motívumra alapítani, hanem kell, hogy e mellett és az isteni szeretetkinyilatkoztatásra való tekintettől függetlenül az Isten iránt való föltétlen elkötelezettségünknek a gondolata is megfelelő kifejezésre jusson. Jóllehet ennek közvetlen lelki hatása alig lehet más, mint saját bűnös romlottságunknak és tehetetlenségünknek lesújtó, töredelmes fölismerése, melynek kétségbeejtő következményeitől csak a Krisztusban megjelent isteni kegyelem hivő elsajátítása útján menekülhetünk, de ez az új viszony, amelybe ezen az úton Istenhez jutunk, Isten iránt való föltétlen elkötelezettségünknek, egész mivoltunk Istenért-valóságának a tényén nem változtat. Csakhogy most a gyermeki hála teljes odaadásával és csiiggedetleniil bízó lélekkel tesszük azt, amit tenni kötelességünk. A theocentríkus szempont alatt kötelességeinknek a köre is tágabbnak tiinik fel előttünk, mint az egyoldalúan christocentrikus szempont alatt. Azonban bármennyire helyeseljük is mindezt, a másik oldalon nem hallgathatjuk el azokat az aggodalmainkat, melyeket a theocentrizmus egyoldalúságai keltenek bennünk. Nem tagadhatom el nevezetesen azt, hogy a theocentríkus alapgondolattól, ha egyoldalú uralomra jut, a christologiát féltem, féltem azt, ami az· Ujtestamentom tanúsága szerint minden igaz keresztyénséguek legbensőbb lényegét alkotja. Igaz, hogy Schaeder saját intencióitól mi sem áll távolabb, mint a keresztyénség centrális lényegének, amint az objektív oldalról a chrístologiábati jut elméleti kifejezésre, bármi tekintetben való megrövidítése, sőt, amint jeleztük. Schaeder abban a meggyőződésben van, hogy épen a theocetttrikus gondolat segítségével lehet annál határozottabban kifejezni azt, ami a christocentrizmusnak szerinte is elévülhetetlen alapját alkotja. Azonban a történelem nem egy bizonyságát szolgáltatja annak, hogy egy gondolat eredeti felvetőjének intencióitól teljesen függetlenül fejti ki a benne rejlő következményeket vagy olyan félreértésekre és félremagyarázásokra ad alkalmat, amelyek
