Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Pröhle Károlytól: Schaeder theocentrikus teológiája
172 Pröhle Károly. akkor aztán nem idegenkedünk többé az isteni fenség és hatalom ama megnyilatkozásának elismerésétől sem, amelyek az evangélistáktól elbeszélt krisztusi csodatettekben állanak előttünk. Jézus Krisztus világos emberi személye így a hit szempontjából nézve egyszersmind Isten oldalára kerül. A Krisztus istenségében való hit a theocentrizmus értelmében felépülő keresztyénség lényeges és elidegeníthetetlen tartozéka. De a Krisztus személyiségében előttünk feltáruló isteilemberi valóság megjelölésére legmegfelelőbb az Istenfia elnevezés, mely Jézus Krisztus személyének isteni fenségével együtt azt a fiúi subordinatiót is kitejezésre juttatja, mely nemcsak a theocentrizmus következménye, hanem az evangélíomi Krisztus-kép letagadhatatlan vonása is. Hogy a Krisztus isteufiuságának evangélíomi képzete mi módon alkotja a szentháromságtan kiindulópontját és ez a tan hogyan alakul a theocentrikus módszer értelmében, azt Schaeder egy külön értekezésben fejtette ki 1. Hogy ezen gondolatok irányítása mellett hogyan alakul ki egyrészt visszafelé, az ószövetségi történetre, másrészt előre a keresztyénség történetére nézőén az üdvtörténet'-, továbbá a keresztyén hit és a keresztyén egyház theocentrikus fogalma és hogy mindezek alapján Schaeder hogyan rajzolja meg munkája utolsó fejezésében az theocentrikus theologia alapvonalait, annak közelebbi ismertetéséről le kell mondanunk és annyival könnyebben mondhatunk le, mivel itt már nagyobbára csak az eddigiekben rejlő következmények megvonásáról van szó 3. De az egész munka határozattan kidomborodó, egyéniesen sajátságos jellegének, mely egyenesen kihívja az az állásfoglalást, nem szolgáltatnánk igazságot, ha ezt a tisztán tárgyilagos ismertetést, mely az eredetinek gondolatokban való gazdaságát csak igen csekély mértékben tükrözteti, nem egészítenénk ki saját állásfoglalásunk jelzésével Kezdjük azzal, amit meggyőződésem szerint föltétlenül helyeselnünk kell. Schaedernek mindenesetre igaza van akkor, amikor kritikájával az anthropocentrikus és christocentrikus módszer egyoldalúságai ellen fordul és azt követeli, hogy az istenélmény theocentrikus mozzanata a theologia munkájában és a gyakorlati vallásos életben egyaránt jobban érvényesüljön, mint az az anthropocentrikus és christocentrikus felfogás egyoldalúságai mellett lehetséges. Isten lényének abszolút fenségi jellege, föltétlen királyi hatalma és dicsősége theologiai munkánk és vallásos életünk átΦ ' Zur Trinitätsfrage. Leipzig. 1912 '- Itt hasonlóan emeli ki és sajátítj ι el a Krisztuson megújult bizodalmas hit annak a szűkebb körű történetnek az elemeit, melynek középpontjában Krisztus áll, mintahogyan a tisztán theocentrikus hit az általános emberi történet elemei iránt viselkedik. Theocentrikus elvtanának egyes főpontjait Schaeder az időközben megjelent bírálatokra való tekintettel „Streiflichter zum Entwurf einer Theozentrischen Theologie" c. röpiratában világította meg, mely hasonlóan mint Schlatter „Briefe über das christliche Dogma" c. kis munkája a Beitrage zur Förderung einer christlichen Theologie c. sorozatban látott napvilágot. Gütersloh 1916.
