Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Pröhle Károlytól: Schaeder theocentrikus teológiája
Scha ud er theocentrikus theologiája. 167 Scliaeder távol van attól, hogy az embertől minden vallásos arravalóságot megtagadjon. A föltétlennek a gondolatától szabadulni nem tudó gondolkodásunkban, a természetiség korlátain felülemelkedni törekvő akaratunkban, a csodálkozás, az alázatosság, a kegyelet, a félelem érzelmeiben az abszohituminal való találkozásnak az a hatalmas vágya és szükségérzete nyilatkozik meg, mely mélyen bele van oltva az emberi természetbe Mindezek a természetes vallási arravalóságok nem produkálhatják setn különkülön, sem együttvéve az Istenről való bizonyosságot, de ha Isten föltétlen hatalma érinti az embert, akkor a vele való érintkezésben találják meg legfőbb kielégítésüket. Amit a szerző az istenélmény behatóbb elemzésének során az Igéről s az Ige által ható isteni Lélek működéséről kifejt, abból csak két pontot akarunk kiemelni. Az egyik az, hogy amikor Schaeder ebben az összefüggésben az isteni Lélekről szól, akkor egyelőre nem gondol valamely Isten lényegét érintő megkülönböztetésre a szentháromságtan értelmében, tehát arra, amit ennek a tannak az értelmében Szentléleknek nevezünk, hanem csupán arra, hogy Isten a róla szóló Ige által a vallásos alapélményre nézve alapvető módon mint föltétlen jelenvaló szellemi hatalom nyilatkozik meg. Igazi hatalom, olyan hatalom, mely nincs kötve valamely kívüle álló tényezőhöz, csak szellemi hatalom lehet. Szellem, vagy amint Istenről Károli nyelvén mondani szoktuk: Lélek és hatalom összetartozó fogalmak. Isten csak mint ilyen szellemi hatalom, azaz mint Lélek válik reánk nézve föltétlenül jelenvalóvá, föltétlen értelemben a mi Urunkká. Es heißt nicht nur von Gott, daß er Herr über uns und unsere Welt ist; er zeigt es uns auch in lebendiger Gegenwartsmacht. Das ist der elementare Sinn der Rede von Gottes Geist. :— A másik pont, amelyet ezzel kapcsolatban ki akarunk emelni, hazai érdekű és csak ezért említem meg ennek a rövid ismertetésnek a keretében. Hildebrand Keresztéiy, előbb petőfalvi, most németjárfalusi lelkész, Schaeder munkája első részének megjelenése után „Das Gotteserlebnis" című (Sopron, 1909.) munkájában a szerinte kálvini „Machtgott" fogalma ellen folytatott pohmiája közben egyebek között azzal a kifogással élt, hogy Istennek az a fenségi hatalma, melyet a theocentrikus theologia egyoldalúan emel ki, Istennek olyan létfunkciója (Existentialfunktion), melynél fogva mindenkor, akár tudjuk, akár nem, az ő kezében vagyunk, úgy hogy ennek átéléséhez nincsen szükségünk az Ige közvetítésére, melyet Schaeder ezen a ponton is elvből fenn akar tartani. Schaeder erre azzal válaszol, hogy noha Isten fenségi hatalma tényleg ilyen létfunkciót jelent, mely elől ki nem térhetünk, mégis ezt mint tényvalóságot tudatosan át kell élnünk és megismernünk, hogy aztán ez a megismerés Istenhez való személyes viszonyunkra is reá nyomja a maga bélyegét. Hogy pedig ez a megismerés is csak az Ige hatása alatt alakul ki normális módon, azt eléggé mutatja Schaeder szerint a vallástörténet,
