Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Tarczay Andortól: A sziddimvölgyi csata

A sziddirnvölgyi csata. 157 Az elamiták visszatérését és a sziddimvölgyi csata után ama kudarcot, melyet Damaskus előtt Ábrahám és szövetségesei rés-zéről szenvedtek, az előbbiekben úgy adtam elő, amint azt héber forrásunk hirdeti. Láttuk már, hogy a Gen. 14 első részének történeti megbízhatósága igazolva van az egykorú iratok tartalma által. Láttuk azt is, hogy tökéletesen beilleszkedik a kortörténetbe. Mondhatjuk-e azt a többi két részről is? A másik részben hirdetett esemény első pillantásra valóban meglepő, sőt kételyeket támasztó. Élt-e Ábrahám valóban? A szentírás szerint csak tíz évvel a sziddimvölgyi csata előtt vándorolt be családjával és hozzátartozóival Mezopotámiából Kanaánba, hol nomád életét folytatja és idegennek címeztetik és három amorita törzsfővel áll szövetségben. Hihető-e, hogy ezen négy törzsfő fegyver alá rögtönzött legénységeelérhette volna a harcedzett elamita rendes katonaságnál ezt az eredményt, melyet a szöveg második része részletez? és mely elől a sziddimvölgyi királyok mind megfutamodtak? Nem csempészte-e a héber reactió ezt a második részt csak azért be, hogy a harmadik rész indokolt legyen, hogy történeti háttért nyerjen számára? A dolog megítélve valóban kényes, annyival is inkább, mivel egyéb források nem állanak rendelkezésünkre, feltétlen bizonyságot tehát hiába keresünk. Ha pedig ezen adatok be nem bizonyíthatók, megtarthatók-e a szöveg egyéb Ábrahámot illető részei is? Nézetem mindezekre nézve a következő: Ábrahámot, mint akkortájt Kanaánba bevándorolt sémita törzsfőnököt egészen elejteni semmiesetre sem szabad, még pedig azért nem, mert a héber tradíció érvényesülését is el kell fogadnunk és nem szabad érvényre juttatni azt, hogy egy tradíció csak akkor fogadható el, ha más oldalról, más eredetű tradícióval igazolhatjuk. Szerinte pedig Ábrahám Izrael népének első képviselője volt, Izrael népének feje, megalapítója, első szervezője. Ebből kiindulva, a szöveg Ábrahám korát is meghatározza. A szöveg harmadik részére vonatkozólag pedig azt valljuk, hogy Ábrahám héber életirói az elamiták hadjáratának befolyásába való közvetlen belevonása nélkül is találtak volna helyet és módot Ábrahám ilyetén dicsőítésére. Hogy mily rejtélyesek a tradíciók útjai, sokszor van alkalmunk a legrégibb idők kutatásánál meggyőződni. Véleményem szerint szövegünk ezen meglepő tartalma is enged elfogadható magyarázatot, ha segítségül vesszük azt, amit a szöveg elhallgat ugyan, de amiről az igazolt kortörténet tanulságot tesz. Az elami király kivonulása ugyanis más három ország hadseregével együtt már maga oly feltűnő tény, hogy mi azt úgy egyszerűen az öt kanaáni király zendülésével és tömeg tagadásával sehogy se bírjuk megmagyarázni. Meg vagyok győződve, hogy oly csekély feladat sikeres elintézése ily rendkívüli nagy katonai felvonulásra nem szolgálhatott okul. Ki kell kutatnunk azt a be nem vallott