Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Tarczay Andortól: A sziddimvölgyi csata
156 Tarczay Andor. s azért azon kanaáni népeket is, melyek nincsenek feltüntetve, megtámadták és megverték, mint a nagy mozgalom közvetlen kihivóit. A kanaaneusok elleni háborúskodást tehát ugyané szellemben folytatták akkor is, midőn most (v. 7) utjukban „megfordultak", azaz a Vörös tenger felől visszafordultak. Jövének először és a döntés forrásához (Hen Mispath, később El-Kades), elpusztították az amalekiták minden tartományát, úgy az amoritákat is, kik laknak vala Hazazon Thamarban. Ennek helyét most a Holt tenger nyugoti oldalán jelölik meg s igy a keleti hadsereg immár közeledett a sziddimvölgyi királyok területéhez. A sziddimvölgyi 5 király tehát kiméne seregeikkel együtt és kiszálltak megütközni az aszfaltgödrökben gazdag Sziddim völgyében az ellenséggel: 5 király 4 ellen. A nagy mérkőzés megkezdődött; legelősször is Sodorna és Gomorha királyai futamodtak meg és futás közben seregök le teríttetett. Megverték Adama, Zeboini és Bela királyait is, miről a szöveg csak 'annyit mond, hogy aki még fennmaradt, futott a közel hegyek felé. A Sziddim völgy városai tehát minden védelem nélkül maradtak a győző keleti hadsereggel szemben. Elvivék Sodornának és Gomorhának minden gazdaságát és minden élelmiszerét. Itt is csak e két város kifosztását emiitik. a többi ugylátszik jelentéktelen volt. Elvitték (12 v.) Lotot is, Ábrahám fivérének fiát és minden gazdagságát, mert ő Sodorna lakosa volt, mire aztán elmenének. A győzelmes sziddimvölgyi csata után, melyben sok jószág elvesztésén kiviil Lot is fogságba esett és elhurcoltatott, az elamiták észak felé vonultak Damaskus felé. Ábrahámot, kit a szöveg itt a „külföldi" jelzővel tisztel meg, mostani sátorozása helyén, Mamre mezején érte a hír, hogv Sodorna királya és négy társa az elamitáktól nagy vereseget szenvedtek, hogy az ott ejtett bőséges zsákmánnyal együtt Lot is és népe az elamiták által elhurcoltatott. A szöveg szerint a 85 éves Ábrahám erre sietve kiindult, felkereste Eskol és Aner biráit az arnoriták főembereit, kiKkel szövetségben vala, Ábrahám is felfegyverzé vitézeit és sietett velők a hazafelé igyekvő elamiták után Dan irányába, nevezetesen Lótnak és övéinek megmentése céljából. Nem ismerjük az amorita törzs fők fegyvereseinek a számát, csak az Ábrahám vitézeit, kik 318-an valának, de azt olvassuk, hogy a négy törzs fővitézei felosztva és elhelyezve egy éjjel, a marsolókat megtámadák és megverék, és kergeték őket Hoba-ig, mely Damaskus-tól balra vagyon. A futás alatt otthagyott zsákmányt Ábrahám visszanyeri, valamint Lótot is vagyonával és népével együtt. Ez történt Damaskus előtt. Ábrahám erre visszatért szövetségeseivel és Lóttal. Hogy ez a tradíció Ábrahámmal összeköttetésben ily határozott alakban maradt fenn egészen Mózes idejéig, támasza annak a jogos állitásnak, hogy Ábrahám nem mondahős.
