Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Tarczay Andortól: A sziddimvölgyi csata

A sziddirnvölgyi csata. 155 Mi egyelőre kövessük a 4 keleti király seregének felvonulását, mely az 1940. év tavaszán elhagyta Babylon vidékét. A szöveg a Kanaán felé marsoló nagy hadseregről csak akkor kezd részletesebb jelentést tenni, mikor már Astarot városba érkezik. Hogy a menetelést Elam és Ur felől Astarotig hogy végezte, egy szót sem szól, lehet, hogy gyalog, lehet, hogy felhasználta az Euflat vizét felfelé. Egyenes vonalban a távolságok különben a következők: Susától Úrig körülbelül 450 kilométer, Úrtól Rehobotig körülbelül 650 Rehobottól Damaskusig körülbelül . . . 470 „ Damaskustöl Astarótig „ .... 100 „ Astaróttól Kirjatimig „ .... 120 „ Kirjatimtól Elathig „ 270 az egész távolság tehát 2060 kilométer. A menetelés azonban sem oly egyenes, sem folytonos nem lehetett. A sereg alkalmas pihenők nélkül egyfolytában nem haladhatott előre. Valószínű, hogy útközben esetleges mérkőzései is akadtak a beduinokkal. Ur mezején, hogy meddig időztek, mig ott összegyűjtötték a babvloniai 3 király seregét, nem tudhatjuk; hogy tehát Susából Astarótig a seregnek mennyi időre volt szüksége, csak megközelítőleg sem számíthatjuk ki. Még nehezebb Astarot és Eláth közti üt tartamának kiszámítása, miután fogalmunk sem lehet, hogy az ottani alarod őslakók, a Refaim, Susim, Emim népekkel és a Horitákkal való ütközetek által meddig tartóztattak fel. A nagy sereg tehát a rendes karavánutat követte, melyen Úrból haladtak elő a kereskedők is Martuba és aztán délre a Veres tenger kikötőjébe annak partjáig, Elath hires kikötő városáig, de hogy hány nap alatt tették meg ezt a 2000 kilométernél hosszabb utat, el se képzelhetjük. Volna ugyan erre némi alapunk, ha a feltartóztatás és rendes pihenés tartamának ismeretlensége ezt a számadásunkat is értéktelenné nem tenné. Az assyr királyok nagy sereg élén szinte meneteltek itt a syr-urak pusztákon végig, tehát nem első útja volt ez a keleti hatalmasságoknak, azokból sem tudjuk azonban megállapítani az időtartamot. Már az eddigiek "is világosan sejtetik, hogy az elami főkirály seregei nem pusztán azért jöttek ide Kanaánba, hogy az 5 sziddirnvölgyi király elpártolását megbüntesse. Emiatt egyedül bizony ily nagy hadsereget nem mozgósított volna, sem maga személyesen el nem jött volna. A négy kanaáni nép, mellyel eddig megütköztek a Damaskus és a Vörös tenger közti karavánúton, nem voltak a második versben felszámolt, elpártolt és a 4-ik vers szerint a főkirály alatt álló népek között felsorolva. A szöveg mégis azt mondja: „annak okáért" jöve Kedar Laomer és megveré őket. A keleti királyoknak más nagyszabású tervük volt 10*