Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

Tarczay Andortól: A sziddimvölgyi csata

A sziddirnvölgyi csata. 149 Euírat völgyében az ariai arami népek, melyek onnan már nem is mentek tovább, de ott különböző változatokban le is telepedtek. A bábeli királyok az elamiak kiűzetése után minden eddigi szomorú tapasztalatok dacára a belső békét, az egyetértést, az ország tekintélyét helyreállítani bizony alig bírták. Másrészt az elamiaknak ott tartózkodásuk ' . megnyílt a szeinök. Megismerték, mint szemtanúk, Babylonia gyönge oldalait, tudomást vettek a külügyekkel való neintörődésökről, kitapasztalták az ország jólétének kifogyhatatlan feltételeit, nem csoda tehát, ha ezentúl Babylonia kívánatos maradt előttük és törekedtek az ország állandó elfoglalására. Kudur Manduchi óta szinte hagyománnyá lett, hogy éber szemmel figyeljék nyugati szomszédaikat. Ilyen körülmények között a babyloniaiak felébredése már elkésettnek bizonyult, midőn az Uri királyok 2200 körül elhatározták, hogy székhelyüket Ur városból Larsa városába tették át. Ur maradt ugyan ezután is az Uri királyság metropolisa, úgy vallási, mint kereskedelmi tekintetben, de a táblák már ezentúl csak Larsai sémita királyokról szólanak. A királyi sémitákból a sumirizmusba átalakult babyloniak lettek immár az uralkodó elem az ősi Sumeriában. A sumirok ősi lényege sírba szállt, öregedő kulturteste belevegyült a sémiták kultúrájába és kialakította a babyloni összkulturát. Ebben az időben a már gyéren létező sumirok a nagy Gudia idejére már csak legendaszerűen emlékeztek. De az Aggadi és Babel központokból legerősebb sémiták egy része is elfordult a vigasztalan képet nyújtó elami oldali ól. Az északbabyloniai városok tiszta semitái ez idő szerint gyakran kivándoroltak és telepedtek le a felső Tigris ama, a világpolitika zavaraitól távol eső partvidékre, melyet a nagy Gudia emlékezetessé tett „Ghannaki", több, mint egy ezer év előtt alapított nagy szentélye által. A törzsszerkezetben megmaradt babyloniai nomád sémiták pedig hová fordulhattak egyelőre, mint a nekik évezredek óta megszokott Eufrat vidéki végtelen legelő területekre. Ott legeltették ezek nyájaikat, ott éltek a sémita nomád szerkezet szokásai szerint, sajnos, most már nem olyan irigylendő békés helyzetben, mint azelőtt. Mo-t már ugyanis nem voltak egyedül az Eufrat hosszúra nyúló partvidékein, szembe találták magokat a Délbabyloniába befurakodott arameusokkal, kik szinte törzsszerkezetben éltek a babyloniai és elami hatalmasságok földjén. A nomád sémiták és a nomád arameusok tehát itt az Eufrat partjain találkoztak. Itt Ur város táján táborozott Thare sémita törzsfőnök is családjával és alattvalóival és nyájaival. Thare semitái nem beszéltek még külön nyelvet, csak ugyanazt, mely kezdettől fogva Babyloniában szokásos volt s melyet valaha a még el nem vált phönicianiak és a most Ghannaki felé vándorló városi sémiták is beszélnek. Vájjon már most is, eme, az Eufrat jobb partján várt-