Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Br. Podmaniczky Páltól: A ker. kultusz lényegének kifejtése valláspszichológiai és dogmatikai alapon (Befejező közlemény.)
14 Báró Podmaniezky Pál. A kegyelemnek a kegyelmet elfogadó embert döntően meghatározó hatása a hit 1. A mikor a Krisztusban lett kegyelmet hirdető ige a törvény mélyítette váltságvággyal találkozik s a kettő egy síkba jut, 5 az igét hallgató egyénben az a bizonyosság alakul ki, hogy a Krisztus kegyelme kielégítheti váltságvágyát. Ez a bizonyossága első sorban arra támaszkodik, hogy Krisztust, mint Isten fiát, közvetlenül istenbizonyosságával ragadhatja meg, a segítség tehát onnan jő számára, a honnan tehetetlenségének mindenekre vonatkoztatott tudata szerint egyedül várhatja; támaszkodik továbbá másodsorban arra, hogy a Krisztus kegyelmet ajánl föl neki, a mely mint kegyelem magában foglalja ugyan bűnössége elítélését, de a mely épen mert kegyelem, az ő közreműködésére való számítás nélkül törli el bűnét s szűnteti meg istenellenességét, tehát azt a segedelmet hozza, a mely egyedül jöhet tekintetbe számára; s támaszkodik végül arra, hogy az ige a Krisztus művére, emberré lételének, életének, halálának, feltámadásának történeti tényeire mutat reá, mint ennek a kegyelemnek Isten által öröktől fogva elhatározott alapvetésére, tehát tények szilárd alapjára állítja. Ez az igenlő ítélet a kegyelem, a kegyelemnek Istennel való újraegyesítő képessége felől a hit első mozzanata, a mely tehát az Istennel a kegyelem által való újraegyesítésnek lehetőségét elfogadta. Ezt követi a második mozzanat, ennek az igenlő ítéletnek érvényesítése: magának a felajánlott és megismert kegyelemnek megragadása, akarása annak, hogy a Krisztus gyülekezetében az ő alattvalóivá legyünk s mint kegyelme által megigazítottak, megváltottak, ujjászülöttek megszenteltessünk. Ebben a második és döntő mozzanatban is a megváltás után való vágy a rúgó. Mivel a Krisztusban látjuk azt, a ki kegyelmével megszűntetheti istenellenességünket és eltörölheti következményeit, akarjuk ennek megtörténtét 3. S mivel az ige a kegyelem elnyerésének egyedüli feltételeképen a hitet hirdeti, a hit teljes actusának a hívő ember tudatában az a feltétlen bizonyosság a velejárója, hogy váltságvágya teljesen kielégült, mert a mint a Krisztusban már öröktől fogva eleve kiválasztatott, úgy bűne csakugyan meg is bocsáttatott, Istennel megbékéltetett, a gonosz 1 A következő fejtegetések majdnem teljesen töretlen utakon járnak. A ker. hitélet sajátos tényeit még csak elvétve vette bonczkés alá a valláspsychologia. Kivételnek tekinthető még az olyan kísérlet, mint Maiernek a ker. embernek Jézushoz való viszonyát elemző kísérlete. Psychologie d. emotionalen Denkens. 543. ο. Vorbrodt is csak a kísérleteknél jár még. James Jézus személyéről és a keresztyénnek hozzá való viszonyáról érdemlegesen sehol sem szól. Schlatter, az empirista theologus természetesen a következőkben is jó vezetőnek bizonyul számunkra. 2 Csak ha a kettő egy síkba jut, van meg a „küszöb", a melyen át - a mint látni fogjuk — az új tudatközéppontot uraló új tudatmező a váltságvágyat uraló helyébe lép. A „küszöb" psychologiai fogalmára nézve 1. James i. m. 134.-0. (James-Wobbermin i. m. 110. o.) 3 Ha azonban az ige-adta Krisztus-ismeret és a törvény hirdetése által mélyített váltságvágy nem kerülnek egy síkba, a váltságvágy „küszöb" híján nem adja meg az akaratnak a döntő lendítő erőt.
