Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Br. Podmaniczky Páltól: A ker. kultusz lényegének kifejtése valláspszichológiai és dogmatikai alapon (Befejező közlemény.)
A keresztyén kultusz lényegének kifejtése. 15 akarattól, sátán hatalmából s a haláltól megváltatott, újjászületett s Isten gyermeke lett s folyamatban van rajta a megszentelés munkája. Ez a bizonyosság feltétlen, mert a ker. ember hitére mint közvetlenül Isten munkálta tényre tekint. Nemcsak azért, mert Istentől jöttnek tekinti hite motívumát, a Krisztust és az öt hirdető igét, hanem azért is, mert a Lélek művét látja abban, hogy a Krisztus bizonyos fokú megismerhetetlensége ellenére is ki tudta mondani felőle az igenlő ítéletet s istenellenes kívánsága minden ellenkezése daczára is meg tudta ragadni akaratával a Krisztus kegyelmét. Bizonyos tehát Istennel való egysége felől, mert Isten maga vitte végbe az egyesítést. Az activitás Isten részén van. Az ő szerepe csak receptív. 1 S noha a megbékéltség tudatát kísérő érzések olykor fordított arányban állanak erősség tekintetében a hit erősségével, a megváltás után való vágy kielégülésének, az Istennel való egység helyreálltának mégis csalhatatlan bizonyossága az az érzés — békességnek nevezi a ker. terminológia, — a mely jelzi, hogy az istenbizonyosság és istenellenesség egymásnak feszüléséből szülemlő kín elmúlt s helyébe az istenbizonyosság és a megváltottság bizonyosságának egybeolvadásából keletkezett élv lépett 2. A kegyelem a hittel együtt bűnbánatot ébreszt 8. Mivel kegyelemre csak a bűnösnek van szüksége, a kegyelem minden vonat1A ker. dogmatika szerint innen van, hogy ezek a folyamatok, (ép úgy mint a következőkben taglaltak) tulajdonképen teljesen le nem irhatok, tulajdonképeni létrejöttük meg nem figyelhető. A teremtmény elől el van rejtve teremtetésének folyamata. Schlatter i. m. 375. ο. A valláspsychologia eddigi legfontosabb megállapításainak egyike ép ennek a határnak elismerése. A valláspsychologia is tudja, hogy a tudatalatti rétegbe nem hatolhat le. Ezt nekünk is szem előtt kell tartanunk, úgy eddigi, mint következő fejtegetéseinkre nézve. L-. különben Jamesnek a 19. o. 7. jegyzetében idézett fejtegetéseit, a hol a tudatalattin át bennünket érintő hatásokat támaszpontul használja fel metaphysikája számára. s A hitnek ilyetén psychologiai értelmezése ellentétben van Schleierinacherrel (Der christliche Glaube. Ed. Hendel. 5. ο.), Jamesszel (i. m. 431. o., James-Wobbermin i. m. 344. o.), Maierrel (i. m. 544. o.) s az érzés-theoria többi képviselőivel. Természetesen a hit egyoldalú intellectualista vagy voluntarista értelmezésével répen úgy. Wundttal sem értünk egyet. L. Völkerpsychologie. VI. 504. ο. Álláspontunk igazolására nézve 1. Schlatter i. m. 115-, 117-, 119-, 524-, 621-, 661.-0. Helyes psychologiai megfigyelésen alapszik a hit orthodox meghatározása: „Fidei salvificae inest: notitia, assensus et fiducia". Masznyik: Dogmatika. 166.-0. L. a fent elemzettekre vonatkozólag a következő asceticus irodalmat: Gerhard: Meditationes sacrae. XII. De natura ac proprietatibus verae fidei. Arnd: Vier Bücher vom wahren Christenthum. III. 2. 3. Seriver i. m. 1. 350,- (főleg 1. 7. §.), 385-, 427.-0. Petri: Der Glaube. 145.-0. James a hit által való megigazulást teljesen félreértette, i. m. 108. 111. o. (James-Wobbermin i. m. 90. 93.) Pedig a megértés lehetősége igen közel volt hozzá, i. m. 244- (James-Wobbermin i. m. 198.-0.) 3 L. Schiatter i. m. 287-, 293-, 297-, 547-, 553.-0. Arnd i. m. 1. 4, 8., 11., 12., 13., 15., 20., 22. — James idevágó —részint azonban az előbbi fejtegetésekre is vonatkozó — fejezetei i. m. ÍG6-, 189-, 217.-0. (James-Wobbermin i. m. 137-, 157-.0.) Mivel James sem a bűnnek, sem Jézus személyének jelentőségét nem méltatta kellő figyelemre, megállapításai itt különösen kifogásolhatók. L. Schmidt i. m. 57.-0., a kinek ellenvetéseit azonban nem mindenben osztjuk.
