Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Tarczay Andortól: A sziddimvölgyi csata
144 Tarczay Andor. jük, de ámbár ma is vannak élő ivadékaik, mégis csak a legújabb korban vették őket külön népcsaládnak, melyet az egyik ide tartozó nép után alarodnak nevezlek el. Nem foglalkozhatunk ezen egész népcsaláddal, de meg kell kissé közelebbről ismerkednünk a Nilus völgyének és Előázsia alarodjaival. Ilyen vörösesbarna, hullámos fürtű, feketeszemű alarodok voltak az alsó Nilus völgyében a régi egyiptomiak, Előázsiában a a kanaániták számos törzse és töliik északra a cheta népek, az arméniai fensikon az urartak és a számtalan nairi népek a felső Eufrát és Tigris vidékén, vagy inkább az ezektől északra eső hegyvidékeken, továbbá a közép, alsó Tigris mentén a Gu és Su népek, Iran délnyugati sarkában a nagy városokat épitő elamiták és az iráni és arábiai fenföldön a mozgékony és változó megjelenésű kusiták. Ennyit elég megemlíteni, amennyiben itten csak rövid áttekintésre van szükség. Miután ezen alarod népek már az aluvium legrégibb idejében kifejlesztették individualitásukat, Előázsia területén uj színváltozás történt: az alarod népek közé egy uralaltaji, vagyis turáni nép tört be a távol északkeletről, a középiráni fensikon át és végre az alsó Eufrát mellett, annak baloldali vidékén telepedtek le; ezek voltak a sumirok, egy nép, mely már csodálatos kultúrájának alapját az altai őshazából hozta magával. Ezen időben még a pluviális korszak volt uralkodó s Mezopotámia egyáltalán nem hasonlított a mostani területhez; Syria, Arábia, a Sahara még nem voltak sivatagok, Mezopotámia még nem volt steppe. Ott, ahol első vallási központjukat, s szent Nankit az Eufratnál felépítették, hol vizistenségeiknek első templomát emelték, csakugyan minden viz volt, miután épen Nankival szemben torkolt akkor még Arábiának óriás anonym folyója, melynek ma már csak egykori több kilométer széles, a Hedzsásból nagy kanyarulattal egész Arábián át követhetjük az alsó Eufratig futó medrét. Csak ha mindezt magunk elé képzeljük, az akkor még egymástól elkülönítve a tengerbe torkolló Eufratest és Tigrist, a közeli tengert és a pluviális eget, vagyunk képesek megérteni a sumirek legrégibb pantheonját. Eme vidéken emelkedtek a sumirek a föld első kulturnépévé. Ε nép már szilárdan be volt rendezve, mikor az 5-ik évezred vége felé egy uj ismeretlen nép ütötte fel fejét, melynek első hírnökei a felső Eufrat és Tigris vidékén jelentek meg; ezek voltak a sémiták, kik, minél többen jöttek utánuk, annál lejebb szorultak, mig végre a sumirok szomsédságába kerültek. Igen nagy jelentőségű volt e megjelenés Előázsiára. Ε nép már az őshazában magasfokú tehetséggel rendelkezett, úgy, hogy most a müveit sumirok szomszédságát könnyű volt hasznukra fordítani. És a praktikus sémiták ezt nieg is tették a legnagyobb mértékben, anélkül, hogy nyelvüket, vallásukat elfelejtették volna. És elmúlt a negyedik évezred is, melynek végével a sumir papkirály Gudia idejében (3100) a sumirok népe elérte virágzásának
