Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Br. Podmaniczky Páltól: A ker. kultusz lényegének kifejtése valláspszichológiai és dogmatikai alapon (Befejező közlemény.)
A keresztyén kultusz lényegének kifejtése. 13 átformálja gondolkodásunkat, akaratunkat a maga gondolatai, akarata szerint, hogy az ő gondolata szerint gondolkozzunk s akarata szerint akarjunk 1. S ez a bennünket megigazító, megváltó, újjászülő, megszentelő kegyelem annyira szabad ténye Istennek, annyira független tőlünk, hogy még minekelőtte lettünk volna, már eleve kiválasztott a Krisztusban az üdvösségre 2. S az igével kapcsolatban ugyanazt a kegyelmet hirdetik a maga teljességében a Krisztus akaratát eszközlő cselekmények, a szentségek is. A keresztségnek az egész emberi életet átfogó tényében az eredendő bűnnel megterhelt ember a Krisztus kegyelmét egyenest a maga személyére való vonatkoztatásban nyeri el 3. Hasonlóképen az úrvacsora is a teljes kegyelmet tárja az oltárhoz járulók elé. Mivel Jézus valóságos teste és vére adatik ott nekünk, a legteljesebb megbizonyosodás lehetséges a felől, hogy Jézus teste csakugyan megtöretett, vére csakugyan kiontatott érettünk s így a legteljesebb közösségbe juthatunk vele, a mikor testét esszük, vérét isszuk 4. A Krisztusban lett kegyelmet felajánló igehirdetésen belül azonban két, egymással bizonyos tekintetben ellentétes s egymást mégis kiegészítő áramlat különböztethető és különböztetendő meg: a törvény és az evangelium 5. A törvény a megváltás után való vágyat mélyíti: sátán akaratával egyesítettük akaratunkat, azért kárhozatra vagyunk Ítélve; ne a bűn teremtette helyzet, hanem Istennel való meghasonlottságunk legyen megváltás után való vágyunk rúgója; csak ha megigazíttatunk, váltathatunk meg; a bűn teljesen tehetetlenné tett bennünket: megváltás után való vágyunk kielégítésében semmiben sem működhetünk közre". Ezzel a mélyített váltságvágygyal az evangelium a megváltás után való vágy teljes kielégülésének lehetőségét állítja szembe. A Krisztusban kész a bennünket eleve kiválasztott megigazító, megváltó, újjászülő és megszentelő kegyelem. Ez a kegyelem megszűntetheti istenellenességünket minden következményével együtt. Az Istennel való egység a Krisztus által lehetséges 7. Objective, az igehirdetés szerint tehát csakugyan ez lenne a ker. kultusz lényege, a mit feltételesen már megállapítottunk. A felajánlott kegyelem hatásának vizsgálata fogja azonban csak végérvényesen eldönteni, hogy ezt állapíthatjuk-e meg, mint a ker. kultusz lényegét, vagyis, hogy az Istennel való újraegyesülés lehetőségének az igehirdetés által a gyülekezet elé állított objectiv igazsága subjectiv igazsággá válik-e a kultusz résztvevőiben. 1 A kegyelem megszentelő munkájával különösen az epistolai perikopák foglalkoznak. Löhe i. m. II. 93-, I. 85-, 95-, 106-, 116.-0. 2 Seriver: Seelenschatz. I. 776.-0. 3 L. Agende für die Ev.-luth. Kirche in Preussen. II. l.-o. 4 Löhe: Epistelpostille. I. 221.-0., u. a. Beicht- und Kommunionbuch. 154-, 183 .-0. 5 L. C. F. Walther: Die rechte Unterscheidung von Gesetz und Evangelium. 1. o. Thesis I. —III. 6 Hofacker i. m. 265.-0., 89.-0. ' Hofacker i. m. 873 .-0.
