Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"

A genfi „Réveil". 111 és nem mint a szívnek mélységes élete, mely az embert egészen átfogja, akaratában, értelmében és érzelmében. Ezen első eszmecsoporthoz csatlakozott a második, mely a halhatatlanságnak és a jövő élet ama kárpótlásainak dicséretében állott, melyek az erénynek vannak fentartva. Végre, mint a prédikáció koronája megjelent a beszédben Isten neve is." — Legjobban azonban a Compagnie des pasteurs-nak 1830-ban alapított, mintegy hivatalos organuma, a „Protestant de Genéve" tárja elénkbe a Compagnie tehát a genfi nemzeti egyház dogmatikai álláspontját: „Hirdetni és védni a szabad vizsgálódás protestáns elvét, következésképpen hitre vonatkozó dolgokban az emberek tekintélyét a Bibliáéval helyettesíteni. Védni és javítani a genfi protestáns nemzeti egyház intézményeit. „Genf megmutatja a keresztyénségnek, hogy egy egyház alapíttathatik és fennállhat csupán fegyelmi szabályzatainak ereje által: amig a nemzeti protestáns egyházak legnagyobb része, legalább is forma szerint, emberi formulák igája alatt vannak, amíg a magukat disszidenseknek vagy függetleneknek nevezők csak azért jártak el így, hogy a maguk kebelében bizonyos dogmák prédikálását és vallását hallják, — Genf több mint száz esztendeje képes volt a Biblián kivül minden más hitvallást elhagyni, de egyúttal nemzeti egyházképpen fenmaradni, maga köré csoportosítva a nyáját alkotó hívek legnagyobb részét." Jézus, Isten fia, az emberek Megváltója és Szabaditója, örök üdvössége a bűneiket megbánó megváltottaknak, akik magukat jócselekedetek gyakorlása által szentekké teszik; íme ez a keresztyénségünk. Ez bizony nem a methodistáké". Ε programmban mindent inkább találunk, mint a keresztyénség u. n. „centráldogmáinak" dogmatikai kifejezését. Ε programm „methodista" gyűjtőnév alá foglal minden disszidenst. Az „orthodoxia" két irányzata a Réveil előzményeképen Zinzendorf és Haldane irányzata, a cseh-morvák és methodisták theologiája. Ε két irányzat közös vonása pietizmusra és a mystikumra való hajlandóság. A morális elem helyett a vallásosra, a cselekedetek helyett Krisztus sebeinek mystikus szemlélésére helyezve a fősúlyt, — az „atyafiak" theologiája kiérdemelte a „Vértheologia" hírhedt nevét. .— A methodizmusnak Haldane által képviselt iránya pedig a Bibliának, főleg Pál apostol leveleinek tanulmányozása által való megigazulás exclusiv tanítását téve dogmatikájának alapjává, ezáltal végeredményében — más gondolatmenettel ugyan — ugyanazon eredményre jutott, melyre amazok: Krisztus érdeme és Krisztus halála a lényeges, nem a saját érdemünk és cselekedeteink. A mi kötelességünk pusztán a megtérés tényére szorítkozik. — Természetes, hogy a csirájában lévő Réveil, a keresés bizonytalanságában, gyengeségének érzetében annál erősebben agaszkodott a tanhoz és ezzel Krisztus istenségéhez, minél ') Protestant de Genéve, 1831. p. 9-10. L. Heyer, i. m. p. 136—7.