Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"
110 Vásárhelyi József. ralizmusa elleni visszahatás, positive, mint egyrészről a csehmorvák, másrészről a methodisták pietistiko-mystikus rendszereinek folytatása. Ε két különböző irányú behatás nagyságát értékelendők, ismernünk kell előbb mibenlétüket. Kant philosophiája a kategorikus imperativus moráljával és a tiszta észnek, mint az ismeretelmélet egyetlen kritériumának hirdetésével a rationalismus legnagyobb erőssége volt ama német theologiában, melynek vezérszava: az igaz vallás, azaz a természetes vallás minden igazsága az ész által igazolandó. Az angol deismus a világ teremtésének végső okáúl Isten létét tételezi föl, a maga részéről a siipranaturális theologiai irányzatnak volt szülőanyja, mely a közvetlen és a csodákban nyilvánuló kijelentés theoriáját hangsúlyozza. Ε két irányzat együttesen hozta létre a XVIII. sz. végére és a XIX. sz. elejére jellemző dogmatikai irányzatot, melynek rationalis supranaturalismus a neve. Ez irányzat ugyan a „természetes vailás"-t tartja a tökéletes vallásnak, de elismeri, hogy a keresztyénség eszméje megfelel a természetes vallás eszméjének; fölveszi ugyan a keresztyénség csodálatos eredetének és általában a csodák létezésének elméletét, de a csodákat az ésszel magyarázza ki; a Biblia tekintélyét nem érinti ugyan, de a hitvallásokat eltávolítja és a szabad vizsgálódás elvére esküszik; az Istennek Jézusban való kijelentését a Fiú oeconomiájának és foedus gratiae-nek veszi, mely abrogálja a foedus naturae-t és a foedus legis-t („pogányok" és „zsidók"), de Krisztus istenségét csupán tapintatból nem tagadja meg és megelégszik az „isteni lény" jelzéssel; a hit által való megigazulást explicite nem tagadja ugyan, de azért az erényekre teszi a hangsúlyt; praedestinatio helyett a szabadakaratot, Krisztus váltsághalála helyett a mi érdemünket helyezi előtérbe. Ha meggondoljuk, hogy a Réveil éppen eme' dogmatika minden egyes pontja ellen reakció volt, úgy megértjük Gaers-nek, a Bourg-deFour egyház hajdani papjának elkeseredett jellemzését a XVI11. századbeli genfi klérusról, a Compagnie-ról: „Az egyház, melyet (a Compagnie) kormányzott, J. J. Rousseau elveitől volt áthatva, általában nem volt más a hitvallása, mint a savoyai vikáriusnak. ') A klérus, ha kellett, beszélt ugyan a Jézus Krisztusról, de mint doktorról, sohasem mint váltságról; mint martyrról, sohasem mint engesztelő áldozatról; szerinte Jézus azért halt meg, hogy tanát megpecsételje, nem bűneink bocsánatára." 5) Maury) 3 pedig így jellemzi e kor vallását igen találóan: (A kor prédikációiban) „a vallás úgy tekintetett, mint tan, mint oktatás 0 Utalás Rousseau Profession de foi d'un vicaire savoyard c. művére, amelynek főgondolata: az ember természeti állapotában nem lehet rossz, mert Isten csupán jónak teremthette. Az ember maga-magát tette rosszá; üjra jóvá ismét csak Isten által lehet, aki a benne levő morális energia forrasa, akaratának támasza, belső elhatározásainak tanúja és kezese. (L. Lanson; Historie de la littérature frangaise, 12. ed. Paris, 1912. p. 785) 2) Guers i. ni. p. 17. ') Maury i, m. I. k. p. 11.
