Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"
A genfi „Réveil". 109 kedik, de a nemzeti egyházon belül: — a Réveil óriási fontosságát mutatja ugyan, de végeredményében a szabad vizsgálódás elvének diadala. 11. A genfi Réveit dogmatikáid. A Réveil ellen leggyakrabban a dogmatizmus vádját hozták fel ellenségei. Ebben sok igazság volt: először a tan tisztasága, csak aztán a keresztyén élet, — a Réveil embereinél e két gondolat ilyen sorrendben jelentkezett. Viszont a dogmatikát mindig az egyének csinálják: gyülekezetek nem voltak dogmaalkotók soha. Egy vallásos gondolatnak theologiai formában valí kifejezése mindig egyes ember müve; maga a gondolat aztán lehet eredménye a gyülekezet hitének, mely formát keresett, de lehet oka is a gyülekezet hitének, mely tartalmat talált. —- Az első Réveil emberei vagy nem voltak képzett theologusok, vagy túlságosan dogmatikusak voltak, csupán a Réveil második korszakában találjuk meg a kérdések végleges, tiszta kifejezési formuláit. Ε tisztázódás azonban nem systematikus eruditióval megirt tudós értekezéseknek, hanem annak az évtizedes polémiának eredménye, mely az egykorú röpívek és alkalmi iratok nagy tömkelegében található meg. Innen érthető részben ennek a dogmatikának harciassága, részben - különösen az első időben — kiforratlan jellege. „ A Réveil emberei valódi keresztyének voltak, kiknek szívét igazán áthatotta a kegyelem. Keresztyén életük éppoly termékeny volt, mint amilyen terméketlennek kellett szükségképpen keresztyén gondolatuknak lennie. Nem mintha tudomány híjjával lettek volna, hanem, mert tanításuk velük elenyészett és nem hozta meg a remélt gyümölcsöket. Ma már azt mondhatjuk: egy nagyon lelkes evangéliumot nagyon hiányos formában fejeztek ki, mely végtére magát ezt az evangéliumot is legyöngítette. Hitük forrásává e hit tárgyával és lényegével szemben természeténél fogva idegen tekintélyt téve, a római katholikus módszerhez tértek vissza:" — íme Frommel szigorú, de igazságos és jellemző Ítélete 1. —A történeti ismertetés során megismertük már a Réveil markánsabb dogmatikusait: Empaytazt, a szigorúan calvini, de véleményében sokszor meglepően változásra képes César Malant, Bost-ot, Grenus-1, — az ellenpárt részéről Cheneviére-1, — majd a második Réveil vezérférfiai közül Gaussen-1, Merle d' Aubigné-X, Scherer-t, most csak utalunk rájuk, mint akiknek neve köré csoportosulnak e mozgalmas évtizedek dogmatikai harcai. A Réveil dogmatikájában — történeti fejlődésének megfelelően — megtaláljuk e mozgalom fennebb említett két tulajdonságát: a negativ és pozitív elemet. Negatíve úgy tűnik fel előttünk, mint a genfi XVIII. sz.-beli nemzeti egyház rationalis supranatu1 Frommel: Edmond Scherer. Revue chrétienne 1891. p. 504—5.
