Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"
A genfi „Réveil" 107 a forrásokhoz tértek vissza. A Réveil sietett a kritikának útját · vágni a szószerinti inspiratio dogmájával. A reformátorok nem különítették el a dogmát a moráltól; Calvin, mindnyájuk között a legdogmatikusabb volt az, aki leghathatósabban és legállandóbban prédikálta a morált. A Réveil, ellenkezőleg, kezdetben bizonyos lenézést szenvelgett az erénnyel szemben, és a kegyelem szemléletébe merült. A reformátorok, mint jézus, valódi népszerű prédikátorok voltak; a Réveil első apostolai inkább válogatott gyülekezeteket kerestek és hihető, hogy a kiválasztás tanából azt a következtetést vonták le, hogy a szent szolgálat gyakorlásában a választottakat kiszemeljék és a tömegből elkülönítve, maguk köré csoportosítsák őket." 1 Láttuk a Réveil fejlődésének mozzanatait; az újnak bizonytalan két első formáját: a Bourg-de-Four és César Maian egyházát, dogmatikai jellemvonásukkal és téves történeti helyzetükkel, de annak elismerésével is, hogy rr.inden fejlődés itt találta első csíráját; — az átmeneti formát a Société évangélique-kal, mely a mö'-ban akart elhelyezkedni; és a kifejlődési formát az evangéliumi szabad egyházzal, mely végkifejlődési pont ugyan, de egyúttal megállópont is, melyen túl ebben az irányban többé nem lehet fejlődés. A Réveilben jelentkező megújhodás két elemmel bír: negativ és pozitív elemmel. Negatív annyiban, amennyiben elsőízben mint reactio jelentkezett: le akarta rombolni a „klérusegyház" és a „nép-egyház" intézményét; lehetetlennek nyilvánította az egyháznak és államnak egymáshoz való viszonyát, az egyházban személyes megtérés nélkül való részvételt; törvénytelennek a nemzeti egyház helyzetét, mely ősei hitének fundamentumait: az Ordonnance-okat, a Confessiot és a Catechismust feladta; el akarta söpörni a Compagnie szerinte igazságtalan hatalmát; evangéliumi alap híjján szűkölködőnek tekintette a nemzeti egyház egész dogmatikáját. De ugyanakkor a nép-egyház helyébe a hitvallók-egyháza intézményét tette; az egyházat a hívek hitvallásán felépítve, az apostoli egyházakat tartotta szem előtt, új szervezeteket dolgozott ki pozitív alapon és pozitiv dogmatikával, melyben a Szentírás, Jézus és a megváltás ledöntöttnek vélt jogait gondolta helyreállítani: — egyszóval, a pozitiv elem talán még jobban van hangsúlyozva benne, mint a negativ; többet épít, mint amennyit rombol. A tan harca az egyházzal: ebbe a kijelentésbe desztillálhatjuk a Réveil történeti fejlődését. Ez az egyszerű igazság azonban a történelem folyamán komplikálódik úgy, hogy a Réveilben láthatjuk egyúttal a vallás harcát a morállal, az Individualismus harcát az intézménnyel, a subjectivismus harcát az objectivismussal. Mindenesetre azonban az új harcát a régivel. Azelőtt 1900 esztendővel szintén az új harcolt a régivel: a zsidó vallás, mely önmagában véve - a keresztyénség fellépése 1 Felix Rambert: La vie d' Alex. Vinet, Lausanne, 1910. II. ed. p. 84. 6*
