Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)

† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"

A genfi „Réveil." 105 devant Dieu, en mérne temps qu'il demeure avec nous par son Esprit."

] (3° „Imádjuk az Atyát, Fiút és Szentlelket, egy Istent három személyben, minden létező teremtőjét és megtartóját. — 5 0 Hisszük, hogy az örökkévalóság óta Istennél lévő Ige, aki Isten volt, testté lett és hogy Jézus, a második Ádám, a Magasságos hatalmából szűztől ártatlannak születve, az emberek közül egyedül tudott Istennel szemben tökéletes engedelmességgel viseltetni. — 6° Hisszük, hogy Jézus, a Krisztus, egy személyben Isten és ember, egyetlen közbenjáró Isten és az emberek között, helyettünk halt meg engesztelő áldozatképpen, feltámadt és megdicsőíttetvén, most Isten előtt megjelenik érettünk, de ugyanakkor lelke által velünk van.") Ε hitvallás dogmatikai értékelésébe most nem bocsátkozunk; a históriai evolutio szempontjából csupán azt jegyezzük meg, hogy végeredményében a Réveil ezen a ponton már semmi ujat nem produkált; hogy a fejlődésnek itt vége és itt érkeztünk egyúttal a fejlődés csúcspontjára, ami az ideák és elvek formulázását és vallóik által való megértését illeti. Nem lenne azonban teljes históriai értékelésünk, ha végül a Réveilnek tisztára theologiai hatásáról nem mondanánk néhány szót. Értjük ezen Scherer theologiáját. Bár abban a pillanatban, amikor Scherer először vonta kétségbe a Szentírás inspiratiojának dogmáját, Cheneviére szava Malanéhoz csatlakozott az oppositióban és Merle d' Aubigné Darbyval karöltve sietett az isteni tekintély védelmére és így, ugy a Réveil, mint a Réveil-ellenes theologiai irányzat egyformán kárhoztatta fellépését: e theologiai evolutióban, legalább is e fázisában kétségtelenül felismerhetjük a XIX. század theologiájának először a Réveil által hangoztatott elvét: az indidividualizmust. De amíg a Réveil ezt a individualizmust csak a hit vallására terjesztette ki, az egyénnek szabad választást engedve az egyházba belépés és be nem lépés között, de a belépés után a dogmáknak nagyobb tekintélyét ismerve el, mint bárhol másutt: addig Scherer az individualizmust, a szabad vizsgálódás elvével összekapcsolva és a német tudományos theologia — különösen Schleiermacher — hatása alatt, kiterjesztette magára a Bibliára, mely eddig az individualizmus ítélete alól ki volt véve. A szabad vizsgálódás elve egyrészről és az individualizmus elve másrészről hozták létre a liberalizmusnak nevezett theologiai irányzatot, mely régi hitnézetekbe új életet hivatott hozni, — melyet tehát abszolúte nincsen jogunk válságnak nevezni, amint ^zt Heyer teszi

2. Históriai értékelésünknek itt végére értünk; a Réveil hatásának minőségét és mennyiségét keresni az 1874-iki „alkotmdnyrevisio"-ban, — az egyháznak az államtól való szétválasztása felé 1 Id. u. o. p. 534-b. I. m. p. 172. 6