Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
† Vásárhelyi Józseftől: A genfi „Réveil"
102 Vásárhelyi József. gyűlés beviszi a Consistoriuinba a laikus-elemet; mig végre 1847-ben, a mikor Genf városa demokratikus szellemű forradalmon ment keresztül, a klérus által kormányzott egyházat a nép által kormányozottá teszi, amennyiben a papokat ezentúl kizárólag a hívek választják. — Így termett a Réveil kebeléből fejlődött új eszme a nemzeti egyház számára gyümölcsöket. Ami Bost, a Réveil egyik mémorie-írója, a Réveilt jellemezvén, már 1854-ben így kiált fel: „Ugy látom, hogy már számos év óta a középszerűség jellemzi a Réveilt, melyet én oly tisztának, érdeknélkülinek, egyenesen istenországa felé irányulónak, áldozattal teljesnek és szelleminek láttam, de amely régtől fogva egyházi és kormányzási üggyé, bizottságok, professzorok és szónokok, a pénz és a gyűjtések, de különösen az okosság, az ildomosság, előkelőség, philosophia, világi bölcsesség és hamis szeretet ügyévé lett, jóllehet kevés van benne már, ami igaz', kevés vagy semmi áldozatkészség, kevés szeretet, kevés öröm, majdnem semmi lendület; talán bizonyos lelkesedés a jó ügy iránt, de csak úgy, mint a világfinál ama tárgyak iránt, melyek tetszenek neki; semmi olyan, ami hasonlítana ahhoz, amit mintegy a szentlélek keresztségének lehetne képzelni." 2) •— Ez ítélet részrehajlóságát csak az menti, hogy olyan ember tollából került ki, aki az első Réveil munkájában részt vett s így ismeri az „első Szerelem" szép pillanatait, de aki a születés és ifjúság bájában akarja mindig látni azt, aminek a természet és a história kérlelhetetlen folyása szabja meg születését, kifejlődését és halálát. — Épúgy a Réveit iránti részrehajlásába értetheti meg velünk De Goltz ítéletét is, ki idegen létére így mer ítélni Calvin egyházáról az 1847-iki forradalom után: „Az orvosok által halálraítélt beteg még évekig elélhet, mégis, amikor eljő a pillanat, mikor szemeit örökre lezárja a világosságnak, még mekkora a csapás, a gyász, az üresség azok előtt, akik szerették őt és gondjaikkal körülvették ! ... — e pillanat Calvin egyházát örökre megszűnni látja. " s) Sem a Réveil nem sülyedt oly alacsonyra 1846 után, sem Calvin egyháza nem szűnt meg létezni 1846 után, mert nem is volt egy orvosoktól halálraítélt beteg! A különböző irányzatok képviselőinek szemében, nem pedig a történeti fejlődésben van a hiba. — Ellenkezőleg: 1846 után tudjuk igazában konstatálni a fejlődést, mely a Réveil eredménye volt: az eszme most termi az első érett gyümölcsöket. Ε végkifejlődés három irányú: a nemzeti egyház újjászervezése; 2. az evangéliumi szabad egyház alakulása; 3. a theoretikus modern theologiai irányzat jelentkezése Az 1847-iki alkotmány friss vérkeringést hozott a nemzeti egyház ereibe. Minthogy hitének fundamentumául a Szentírás 1 Bost: Mémoires en 3 volumes, 1854. II. k. p. 449. a Goltz i. m. p. 501.
