Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
182 Zoványi Jenő. Pomarius Keresztély 1 egykori besztercei jegyző 1537-től pár évig nagydemeteri pap, majd brassói jegyző, 1554-től lekencei pap, Lebel János, előbb nagyszebeni prédikátor, majd talmácsi, 1545-től budaki plébános, Wurmloch vagy Kirschner (Cerasinus másképen Draconites) Albert Besztercén 1544-től prédikátor, 1549-től a Fleischer helyén plébános, Hentius Heins Márton előbb brassói prédikátor, azután valószínűleg 1547-től medgyesi plébános 2, később kelneki plébános és szászsebesi esperes 3, Wagner Bálint előbb brassói, 1546-tól nagyszebeni iskolaigazgató, a Honterus 1549. január 23-án történt halála után brassói plébános, Glatz Mátyás brassói prédikátorsága után már 1547 elején botfalui, 1550-től szászhermányi, 1556-tól riomfalvi plébános. Hozzájok csatlakoztak azok az erdélyi szász származású theologusok, akik a wittenbergi egyetemről visszatérve, hazájokban itt vagy ott papi állást vagy egyelőre csak ehhez vezetőt, t. i. tanítóit és effélét foglaltak el, — és hozzájok azok is, akik Wittenbergbe magokat csak fölszenteltetni mentek, részint egy megnyerendő papság reményében, részint a Brassóban leendő hivataloskodás már-már általánossá vált címén 4, részint pedig megnevezett helységekbe már megválasztott minőségben 5. Ez utóbbiak voltak: Schifflich Lukács Mártonhegyre 1544-ben,Totzschner Mátyás Netusra (?)° 1546-ban, Ruessendorf Gáspár Segesvárra 1548-ban, úgyszintén Hangási Pál, aki 1548-ban szenteltetett föl, de csak 1561-ben találkozunk vele ismét, ekkor mint kisselyki pappal és dékánnal 7. Mindezek és a meg nem nevezett ujabb s névszerint nem ismert régebbi papok erejökhöz képest közreműködtek a reformáció eszméinek elterjesztésében és gyakorlati érvényesítésében Ez utóbbi téren eleinte jóformán községenként eltérő módozatokkal intézkedtek, ami nem kevés zavart okozott néhol. A gyulafehérvári püspöki vikárius nem nézhette ezt jó szemmel és egyremásra idézgette maga elé azokat a papokat, akik keresztüivitték egyházaikban a reformációt. A szász „nemzet" közös politikai képviselete: az „egyetem" 1544. november vége felé tartott gyűlésében felszólalt ez ellen és magát a királynét kereste meg küldöttségével az ilyen zaklatások meggátlása végett. Egyúttal 1 V. ö. Schuller Richard: Christian Pomarius, ein Humanist und Reformator im Siebenbürger Sachsenlande (Archiv des Vereines für Siebenbürgische Landeskunde XXXIX. B. 186—246. 1.) 2 Szabó Károly: Régi Magyar Könyvtár. II. 46. sz. szerint 1550-ben ott volt, föltehetőleg már nem is mint uj ember. 1543-ban szenteltetett fel Wittenbergben. 3 Teutsch Gy. D.: Urkundenbuch. II. 67. 1. 4 Töméntelen soknál van jelezve az, hogy Brassóba menedő papságra; annyira, hogy elképzelhetetlen, hogy csakugyan mindenre ott lett volna szükség. 6 V. ö. Prónay-Stromp: Magyar evang. egyháztörténeti emlékek. 1905. 6 Prot. Egyh. és Isk. Lap Í894. 379. 1., ahol Noestun-nak van irva az illető község neve. 7 Teutsch: i. m. II. 57. 1.
