Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)

A Protestantismus továbbterjedése és egyházi különválása. 183 azonban kimondotta, hogy a reformációhoz állott városok azonos egyházi szertartásokkal éljenek, azokat a helységeket pedig, melyek még nem fogadták be az Isten igéjét, felhívta, hogy ők is csatlakozzanak a többiekhez

1. Ez a határozat már nyilvános és végleges állásfoglalás volt a lutherismus mellett, s ezután nem is lehetett a szászság egységes szervezete mellett semmi szükség arra, aminek megtörténtét sokan állítgatják, hogy t. i. az 1545. évi május 17-én Medgyesen tartott zsinat még külön befogadja az ágostai hitvallást, mert hiszen be volt az már hallgatólag és közvetve ugy is fogadva, sőt ilymódon be volt vele együtt több olyan hitvallás is, mely nála jóval tovább ment a katholicismusssal való szakításban. Arra azonban szükség volt, amit ez a zsinat valósággal el is végzett, hogy bizonyos anyagi természetű kérdések rendezésével megszüntesse az ellentéteteket és egységet hozzon létre egyrészről a gyulafehérvári püspökséghez tartozó medgyesi, besztercei, kisdi, selyki és szászsebesi káptalanok, másrészről az esztergomi érsekségnek alávett nagyszebeni és bárcasági káptalanok között'

2. Ez aztán könnyűvé tette a tökéletes egggyéolvadást. Hogy ennek az érdekében már ekkor gondolhattak külön protestáns püspök beállítására

3, az mindenesetre valószínű, de az alkalommal még számot kellett vetniök az utjokban álló akadályokkal, kiváltképen az ország legfőbb hatalmasságának, György barátnak az ádáz ellenszenvével, melynek teljes erejét magokra vonni mégsem igen látszott tanácsosnak. Ugyancsak 1545-ben, november 28-án a Nagyszebenben gyűlést tartó szász egyetem ismét határozatot hozott a szentségek kiszolgáltatásának egyöntetűsége és általában az egységes liturgia érdekében, sót bizottságot is küldött ki az ezt megállapító szabályzat szerkesztésére, kifejezést adván egyúttal annak a hő óhajának, hogy akik még nem fogadták be az Isten tiszta igéjét, azok szintén csatlakozzanak, csakhogy minden kényszer kizárásával

4. A következő évi április 24-ére kitűzött gyűlésig még nem készülvén el a szabályzat, ez a gyűlés megsürgette azt, de a november 25-én tartott összejövetelök már a hitre és vallásra vonatkozó ügyeket egész kiterjedésökben tárgyalás alá kívánta vétetni s e végett 1547. márczius 20-ára elrendelte a tudósabb papok egybehivását

5. El is készült két nagy és derék munkálat, melyek hasonlóan a Honterus buzgalmának és szorgalmának örök emlékei. Az egyik voltaképen nem egyéb, mint az eredeti „Reformatio . . ."-nak jóval terjedelmesebbé vált, szintén általa végzett átdolgozása, a másik pedig egy, ugyancsak általa egybeállott, specialiter a papok használatára szánt németnyelvű 1 U. o. I. 1. 1. — K. E. E. IV. 386. 402. 1. 2 Teutsch: i. m. II. 1. 1. 3 Haner: História ecclesiarum transylvanicarum. 1694. 207. 1. 4 Teutsch: i. m. I. 4. 1. — K. E. E. IV. 443—4. 1. 5 Teutsch: i. m. I. 5. 1. 12*