Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)
204 Könyvismertetés. 204 hetetlent. Értékelés, mindez nála, a szellem csele, építménye. De hát vájjon igy történt-e ez az egyes vallásoknál? Ugy látszik Gourd elmulasztotta filozófiájának vallástörténeti megalapozását, legalább is a vallástörténet alig jön nála figyelembe. Ez látszott az áldozat fogalmánál is. Egy felől bizonyos, hogy az Isten fogalom valamely népnek tudományos, sőt erkölcsi niveaujával lépést nem mindig tart, sőt a kettő között fordított arány lehet. Másfelől az u. n. ezoterikus vallások, sőt filozófiák sem tüntetik fel oly fényben a személyes Isten fogalmát, mint a népvallás gyanánt szolgáló mozaizmus és keresztyénség. Szóval a helyes istenismeret sohasem filozófia, hanem élet, belső tapasztalat, alapulván a végtelennel való összeköttetésen. Tehát nem puszta pszikhikai élmény alapján történő következtetésről van szó. A vallás útja felülről kezdődik és nem alulról. Isten az, aki sokképen szól az emberekhez. Ha pedig ez igy van, ha az egyszerű öntudat az, melyet fel kell keresnünk a vallás tudományos tanulmányozására, akkor természetesen szimbolikus értelmezésről sem lehet szó. Szimbolumok magasabb, esetleg filozófiai gondolkozás előtt játszhatnak szerepet, vallásos lélek előtt hitének tárgya realitás s épen azért bizalma rendithetetlen. Nem szabad elhatározásra, hanem isteni determinizmusra viszi vissza hitét. — Szóval a Gourd féle filozófiát eszmék keltésére alkalmasnak, de elfogadhatónak nem találjuk. Dr. Lencz Géza. Hans Lietzmann: Petras und Paulus in Rom. Liturgische und archaeologische Studien. Mit sechs Plänen. Bonn, Marcus u. Weber, 1915. 8 r. XII. f 189 1. Ára 680 M. -Évszázadok óta egyike a legtöbbet, de a legkevesebb eredménnyel vitatott tudományos problémáknak az a kérdés: volt-e Rómában a két nagy apostol, Péter és Pál ? A kérdés súlypontja természetesen mindinkább Péterre terelődött s a Pál ottlétére vonatkozólag a kutatás egyre veszített jelentőségéből. Egészen napjainkig felekezeti szempontok voltak irányadók a kérdés vizsgálatában: katholikus részről természetesen mindenképen igyekeztek tudományos érvekkel igazolni a hagyományt, — mely szerint mind a két apostol Rómában, Nero uralkodása alatt 'szenvedett vértanúságot s ott is temettetett el, — hogy így Péter római püspökségének s ezzel a római püspök primátusának megadják a szükséges történeti alapot. Ép ilyen magától értetődő dolog volt a protestáns theologiának kezdettől fogva vallott nézete, hogy mindaddig, míg kétségbevonhatatlan erejű történeti bizonyítékaink nincsenek, Péter jómai tartózkodását nem lehet beigazolt történeti ténynek vennünk. Valójában nincs is egyetlen számbavehető bizonyítékunk sem, mely igazolná a kath. álláspontot, míg a prot. theologusok teljes joggal hivatkozhatnak a Róm. 16 : ! verseire, melyekben az üdvözlések során Péterről egyáltalán nincs említés, ami eléggé feltűnő volna, ha Péter csakugyan Rómában székelt
