Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Zoványi Jenőtől: A protestantizmus továbbterjedése és egyházi különválása Erdélyben, Tiszántúl és a hódoltságban. (1542—1556)

Könyvismertetés. 205 volna. Ezen nyomós argumentum e silentio ellenében a Péter és Pál theologiai felfogásának ellentétességére s a köztük lévő antagonizmusra való hivatkozás természetesen nem érvényesíthető. De még a tárgyilagosabbá váló egyháztörténeti munka sem tudott határozott eredményekre jutni, mert hiszen épen a modern kutatás tette rá legenergikusabban a kritika kését az ókeresztyén tradíciókra és legendákra, már pedig ezeknek kellő kritikája után kisiklik minden alap a római tartózkodást védők lába alól. Ugy látom, hogy e téren a non liguet-íei egyszer s mindenkorra meg kell elégednünk; a talaj terméketlen, a kutatás meddő erőpazarlás, eredményre — olyanra,amelyaránybanáll a munkával — kilátás nincs. Csak megerősít ebben a véleményemben Lietzmannak, a kiváló (és a nagyon életrevaló Kleine Texte révén philologus körökben is jónevű) jenai theologusnak új könyve. Dicsérem ezt a könyvet elfogulatlanságáért, mellyel protestáns szerzője kimondja végkövetkeztetését, hogy „Péter római tartózkodása, ha nem egészen bizonyos, de legalább is nagyon valószínű"; a kutatás eddigi menetét és szempontjait figyelembe véve, ennek kimondásához bizonyára nem kis bátorságra volt szükség, amit azonban megadott neki a komoly tudományos meggyőződés, melyre a liturgikus könyvek s az archaeologiai leletek beható vizsgálata vezette. Bár mint alább rátérek — eredményeihez nem járulhatok hozzá, ép így dicsérnem kell pompás módszerét, mellyel a liturgikus könyvek és katalógusok rengeteg tömegéből az anyagot kihámozza, tisztítja, s rendkívül kiterjedt irodalmi utalások alapján értékeli. E ponton Péter római ünnepeire vonatkozólag igen nagy — részben ugyan eddig is ismert, de — mindezideig kellőképen nem tisztázott és nem méltányolt anyagot sikerült kiemelnie, mely további — természetesen más irányú — kutatások számára valóban nagyon hasznavehető lesz. E liturgikai studiumai igazán próbára tehették volna a legkiválóbbak erejét is: L. dicséretére legyen mondta, hogy fényesen megbirkózott a rendkívül nehéz feladattal és a liturgikus tradíció ezer összekúszált fonalát aprólékos gonddal, csodás türelemmel és hozzáértéssel szedte rendbe. A munka második felében az archaeologia-nyújtotta adatokat rendezi és kritizálja; tájékozott és ügyes vezető itt is, otthon van a keresztyén archaeologia egész területén, ismeri és felhasználja a legújabb — első pillanatra meglepőnek látszó — ásatási eredményeket is, — de itt kissé elhagyja józan kritikai nyugal.na: érvelése alapjául tesz meg olyan feliratokat és graffittokat, melyeknek hitelességéhez és bizonyító erejéhez nagyon is sok szó fér. A könyv pedig tylajdonképen az archaeologiai bizonyítékokra van építve: ezeknek labilis volta pedig halomra dönti a liturgikus vizsgálatokból vont következtetéseknek amúgyis gyenge épületét is. A Péter római tartózkodására vonatkozó ókeresztyén legenda korai keletű, de semmi esetre sem koraibb a 11. sz. második felénél, mert a Clemens Romanus-féle korinthusiakhoz írt levél 5. fejezetében foglaltak csak annyit bizonyítanak, hogy a Pál római