Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)

Dr. Schneller Istvántól: Apáczai Cseri Jánosról, mint a magyar nemzet pedagógusáról

112 Dr. Schneller István. Bisterfelddel egyetértően a szavaknak keletkezését nem a véletlenre, a dolgok külső utánzására, hanem a dolgok benső természetének ismeretére viszi vissza, úgy hogy a dologra alkalmazott szónak minden hangja és tagja magával a dologgal természetes összhangzásba jut

1. De nemcsak a szavakkal, hanem a tárgyakkal is tul lehet terhelni illetőleg eltompítani a rationális elmét. Ezért is azt kívánja Apáczai, hogy e tekintetben is csak a szükséges és pedig az életre szükséges és szép dologra szorítkozzunk;

2 ne sokfélét, hanem keveset: azt azonban jól adjuk, azaz világosan, rövideden és teljességesen

3. Ez oknál fogva olvasásra se ajánljon a tanító, sokféle könyvet, hanem egy-egy tudományszakra egyet és pedig a legjobbat. E könyv anyagát a tanuló teljesen vegye magába, ugy hogy mind azt, a mit ezután olvas mindegy csöppig erre tudja vonni,

4 vagy is ugy, hogy ez alapon értelmesen appercipialja az ujat. A tudatnak szűkéről nem ír ugyan Apáczai: de tudja azt, hogy a tudatos ismerés érdekében egy időben csak is egy tárgygyal foglalkoztassuk a növendéket s ne hagyjunk néki mindaddig békét, míg az anyagot jól meg nem fogta;" a miről azután meggyőződhetünk az anyagnak gyakori elkérdezése és az anyag fölött rendezett gyakori disputatio utján". Magától értetődik, hogy Apáczai épp ugy, mint a szavakat nem kívánta értelmetlenül bemagoltatni, hanem a szavakat tartalmuk szerint egymással értelmes vonatkoztatásba hozni: ugy nem kivánja az egyes tantárgyakat sem izolálni. „Egy könnyű tudományt akármi tudatlan kofa is megtanulhat"

7. Az észnek természetével ellenkezik ez, mivel „az ész sokfelé forgó s azért egy dologban nem foglalatoskodható"

8. A tantárgyaknak egymásra való vonatkoztatását a tanításnál nemcsak az észnek a természete, hanem a tudományok természete is kivánja, a mennyiben a tudományok „egymást kölcsönösen segítik és pedig annyira, hogy közülök az ember egyet sem érthet meg tökélyetesen, ha csak mind annyit nem tanulta"

9. Apáczai az észnek, az intelligentiának s így az iskolának volt fanatikusa. — Arról volt meggyőződve, hogy az ő nemzete csak akkor emelkedhetik ki szomorú, a külföld által lesajnált és kigúnyolt állapotából, ha a tudományt megbecsüli, ha a köznevelési ügyet komolyan megragadja, a népiskolától fel a főiskoláig teljesen szervezi s így a kulturnemzetekkel egy szín1 De studio sap. 77 1. - Encycl. győri kiadás 454, 455, ,, 1. 3 U. o. 455. 5. 4 U. o. 457 l'. 5 U. o. 455. „. 1. « U. o. ' U. o. XXIX. XXX. * U. o. XXX. 1. 9 De studio sap. 66 1.