Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Dr. Schneller Istvántól: Apáczai Cseri Jánosról, mint a magyar nemzet pedagógusáról
Apáczai Cseri Jánosról. 93 S Apáczai szava és példája a tanítókkal szemben sem volt hatástalan. Tanítói állására hivatásérzete vitte. Hű maradt ehez akkor is, midőn gyulafehérvári állásától meg fosztva megkínálták kézdivásárhelyi papsággal, majd azután az enyedi papsággal: ő a családjával egyedül álló férfiú ez állások egyikét sem fogadta el 1. Tanító kivánt lenni és semmi más semmiért. S íme nagy elégtétellel s a jobb jövő biztatásaként mondható életének catastrophája után közvetlenül, hogy „a tanítók rite Istentől és az az akadémiáktól ünnepélyesen kibocsátva léptek tanítói pályára és a felajánlott fényes papi állást nem fogadták el 2". A tudomány szeretete, a tanítványok szeretete oly kapocs, a melyet a mostoha viszonyok, a köztudatnak a tanárokat lekicsinylő megnyilatkozása meg nem lazíthat: enitendum per dedecus et infainiam ad virtutem 3. Kikeli állhatatosan a biztos győzelemig tartani. Úgy mint a céloknak a hivatás és az egy pályán lévők szeretete alapján szövetkezni kell. Legyen így a „schola ordo et societas docentium et discentium 4". A tudománynak és másrészt a tanítványok és tanítóknak kölcsönös szeretete alapján egységesen szervezett iskolának és ezzel a tanítóknak is meg lesz az eddig hiányzó megbecsültetése a köztudatban. Apáczai azonban e természetes és belső okot elégségesnek nem tartja. Számol nagyon realistikusan az emberi gyengeséggel. Cicero és Ovidius okoskodását magáévá teszi s így állítja, hogy még a buzgó törekvés is ellankad és elalszik, ha azt kitüntetés, honos nem táplálja. „Honos alít artes, omnesque incenduntur ad studia gloria; jacentque sa semper, quae apud quosque improbantur".. . . non parvas animo dat gloria vires,. . . foecunda facit pectora laudis amor. Nihil enim eruditio sine laudum cupiditate, nec laudum cupiditas sine eruditione potest 0. így jut a hiúság, az ambitio a tanulmányozásnak az iskolának megbecsültetése szolgálatába. De az állami érdekét is, amely szerint annak felvirágozása a történet bizonysága szerint a tudományok megbecsülésétől függ - az iskola és tanítók megbecsültetése szempontja alá helyezi. Ha ugyanis ez áll: úgy az állam érdeke megköveteli, hogy csak is oly egyéneket alkalmazzon vezető állásra, a kik akadémiai gradussal bírnak. Ez teszi szükségessé nálunk is az akadémia felállítását s természetessé azt, hogy az az intézmény, amely az állami vezető állásokra minősít, a minősítettek s így a köztudat részéről is a megbecsülés tárgyaivá válnak 5. Még inkább emelné az iskola és tanárai megböcsülését, ha az, amit Apáczai szintén 1 Gyalui: Apáczai Cseri 15. 1. 2 De summa sehol. 27. 1. 3 U. o. 23. 1. 4 U. o. 8. 1. 5 De summa sehol. 17. 1. 6 De summa sehol. 17. 1.
