Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 14. évfolyam, 1916 (Pozsony)
Dr. Schneller Istvántól: Apáczai Cseri Jánosról, mint a magyar nemzet pedagógusáról
Apáczai Cseri Jánosról. 91 Kálmán és Sikó I 1 s csak ő nem léphetne a reform terére. Nemakar ő egyebet, mint azt, a mi természetes, azt, hogy az iskola az életet szolgálja s ezzel magában az iskolában is legyen igaz élet. Az iskola nem a tanulók és tanítók véletlen találkozása, hanem azoknak ordoja és societása: belső szervezett szövetkezete, melynek célja előadni, közölni mindazt, a mi az emberi élet különböző állapotaira, társadalmi rétegeire nézve hasznos és szükséges. (Schola est ordo et societas ea docentium et discentium, quae in vitae humanae statibus sunt utilia et necessaria- Legyen tehát élénk, közvetlen kölcsönhatás tanuló és tanító között s e belső szövetkezés álljon az élet szolgálatában és pedig számolva az életnek különböző társadalmi igényeivel ez igényeknek feleljen meg, legyen az életnek hasznára, adja azt, mi az élet szempontjából szükséges!! így azután eléri az iskola azt, a mi annak végső célja: „a házi, az egyházi és polgári társaságbeli rendnek jobban épülése," azt hogy a tanulók annak idejében mind szülejüknek, mind Istenüknek, mind pedig hazájuknak jobban szolgálhassanak s." Ha már most az iskola a tanulók és tanítók ily benső, egymással kölcsönható szövetkezete, a mely az életnek, a társadalomnak, Istennek szolgálatában áll: ugy a) a tanulók és tanítókra nézve szükségszerűen következik, hogy e szövetkezésre, az iskolába, az iskolában nem vezetheti egyiket sem az önzés szelleme. Nem a kenyér, nem az ajándékokon kapdosás* de nem is az önző számítás, mely az iskola utján a jobbágyságból, kiván kiemelkedni 5 vagy ugyancsak az iskola utján a zsíros parochiába felemelkedni 6 vezesse az egyest az iskolába. De nem is az egyénen kívül eső körülmények, szülők kívánsága, elöljárók akarata, tehát az egyénre nézve véletlen jellegű tényezők vezessék az egyest az az iskolába 7. Csak is az, „a ki szereti a tudományt, ki csodálja a tudománynak szép voltát, a ki elég erős a tanulás alatt fekvő nehézségeknek jól elviselésére: csak is az tanuljon " 8. A cél pedig a melyre törekszik — kell, hogy nagy legyen, „mivel a ki csak kevésre igyekszik, soha abból tudós ember nem lehet 9". Az igazán tudományos pályára lépő ezért is távol áll attól, hogy csak másokat utánozzon. Ne gondolj azoknak alávaló kívánságokkal, a kik azt óhajtották, hogy Cicerónak bárcsak árnyékai lehessenek." Vedd észre, hogy semmi különbség nincs azok között, a kik soha sem születtek, s a kik semmi emlékezetre méltó dolgot nem művelvén ez életből kimúltak 1 0". De távol áll attól is, hogy a 1 U. o. 106 1. - De summa sehol Felméri 8 1. 3 EncycI. győri kiad. 454 1. 4 Encycl 455 1. 7 p. De summa Felm. 23. 5 De summa Felméri 21 1. 6 U. o. 7 De summa Felni. 21 1. s Encycl. 456 1. 2. 9 U. o. 4. u. o. XXIII 1 1 0 U. o. XXVIII. I.
